A találkozónak amúgy nem volt tétje, a kék-sárga-piros együttes egy esetleges győzelemmel sem kerülhette volna el a kiesést, miközben a piros-fehér-zöldek feljutása ugyancsak biztos volt az ominózus találkozó előtt. Ennek ellenére a székely himnusz eléneklése miatt nagy botránnyá duzzasztott eset most már egészen árulási vádakig fajult, és szankciókkal fenyegetik azokat a játékosokat, akiknek többsége korábban kiharcolta a feljutást a második értékcsoportba. Támadják azokat, akik Romániát feltették a sportág térképére, azokat, akik gyakorlatilag a jégkorongsport krémjét jelentik az országban.

Teszik ezt politikusok, akik kilenc év alatt eurómilliókat költöttek már annak a bukaresti Mihai Flamaropol-jégcsarnoknak az újjáépítésére, amelynek sorsa továbbra is kérdéses. Teszik ezt egy olyan sportszervezetnek a vezetői, akik a szezon során módosítanak versenykiírásokon, az idei kivételével pedig alig biztosítanak hosszabb felkészülési lehetőséget a válogatott számára, a játékosok pedig még a felszereléseiket is saját klubjaik segítségével igyekeznek kiegészíteni. Mindezért viszont mégsem „árulózta” le senki a politikusokat és a sportvezetőket, senki sem mondta, hogy szándékosan szabotálták volna a romániai jégkorongsport eredményeit, senki sem mondta, hogy tiszteletlenek az ország értékeivel szemben. És azokkal szemben, akik bár elveszítették a jégkorongmérkőzést, egy olyan divízió 1/A-s csoportban szerepeltek, ahol ellenfelük szurkolói megadták nekik azt a tiszteletet, amiért itthon árulózzák őket. Holott tény: Székelyföld a romániai jégkorongsport központja. Már csak az a kérdés, hogy a sértő támadások után még örvendezhet-e annak Románia, ha a meccs végén, a magyar ajkú hokisok győzelme okán a Deșteaptă-te române hangzik fel a csarnokokban.