Trónok harca: amikor elszabadul az őrület

You either die a hero, or live long enough to see yourself become the villain (Vagy hősként halsz meg, vagy elég ideig élsz, hogy láthasd magad, amint te leszel az ellenség) – ezzel a Sötét lovagból kölcsönzött, már klasszikusnak számító idézettel lehet a legjobban érzékeltetni, hogy mi történt a Trónok harca utolsó előtti epizódjában.

Danaerys Targaryen szerethető karakterből a sorozat főgonosza lett. 

Mivel nagy valószínűséggel nem erre a fordulatra számítottunk, és bármennyire felbosszantott, amit láttunk, tagadhatatlan, hogy a nyolcadik évad ötödik részében megint olyat léptek a készítők, ami nem hagyta közömbösen a nézőt, elég csak a sok felháborodott kommentet vagy tweetet olvasni világháló-szerte. A baj azonban nem is annyira a hogyannal, hanem inkább a miérttel van. Merthogy

összecsapottnak, megúszósnak, elnagyoltnak tűnik az utolsó évad cselekménye, amit egy rész múlva teljesen lezárnak.

Hiába, hogy rengeteg ember több hónapnyi megfeszített munkája van benne, ez már nem az a Trónok harca, amit megszerettünk. Az új részekkel párhuzamosan néhány korábbi évadba is belenéztem, és hiába, hogy a legtöbbször két ember közti, unalmasnak tűnő párbeszédet láttam, élettel volt tele az adott képkocka: a díszlet, a háttérben mozgó emberek kitöltötték a teret, és elhittem, hogy Westeros egy külön világ, aminek lakói a szemeink előtt élnek és mozognak. Most olyan, mintha a világ közben kiürült volna és már csak a képernyőn feltűnő karakterek vannak életben, rajtuk kívül pedig már semmi más nem létezik ebben a fiktív világban (nyilván ennek költségvetési okai vannak, hiszen a sárkányok megjelenítése nagyon sok pénzt elvisz).

A legújabb részben sem tudtam már elhinni Királyvárról, hogy egy élettel tele város. Hiába a grandiózus díszletek, hiába a rengeteg statiszta, ez már nem az a város, amit többnyire utáltunk az itt végbemenő, semmiképp sem korrekt politikai és személyes játszmák és történések miatt. Most pedig elszabadult a pokol, ami meglepő fordulatnak kiváló, mégis keserű szájízt és ürességet hagy a nézőben.

A sorozat esszenciáját feláldozták a készítők a grandiózusnak szánt jelenetek és a fan-service oltárán, és olyan szédítő sebességgel varrják el a több évadon keresztül épített, gondosan kidolgozott szálakat, hogy csak nézünk, mint a cirkuszban, amibe már a belépéskor megbántuk, hogy elmentünk.

Röviden, címszavakban tehát arról, hogy mi is történt a Trónok harca utolsó előtti részében (akit kicsit jobban érdekelnek a részletek, annak ide érdemes kattintani):

• Varys, a mindent tudó és mindent behálózó pók gőzerővel dolgozik, hogy tájékoztasson valakit (valakiket) Jon valódi származásáról, közben pedig Tyrion próbálja meggyőzni Danyt, hogy ha lerohanja Királyvárat és közben megszólalnak a harangok, szüntesse be az ostromot és kímélje meg az ártatlanok életét;

• Jon azzal szembesül, hogy Varys máris támogatja a nem létező trónigényét a Danyéval szemben; Dany közben összeköti a pontokat és kivégzi Varyst, amiért máris ármánykodni próbál ellene, Tyriont pedig megfenyegeti, hogy ha szembeszegül vele, akkor rá is ez a sors vár;
• Tyrion rögtön olyat tesz, amivel a kivégzést kockáztatja: kiszabadítja a foglyul ejtett testvérét, Jaimet és elküldi Királyvárba, hogy szabadítsa ki Cerseit és szökjenek át Essosra;

• Dany ismét megkérdezi Jont, hogy akkor mi is van köztük, Jon pedig udvariasan megint a királynőjének titulálja Danyt, aki tudomásul veszi, hogy Jon a kiderült titok tudatában már nem tudja úgy szeretni őt, mint korábban;
• Arya, a Véreb és Jaime is bejutnak Királyvárba, ahol mindenki menedéket keres a közelgő ostrom elől;
   Jon és Danaerys seregei felsorakoznak a csatához, Dany pedig utolsó megmaradt sárkányával felégeti a Vasflottát mielőtt a skorpiókkal kárt tennének a fenevadban, majd lerombolja a védvonalakat is, berepül Királyvárba és kirobbantja a kaput;
• az Aranyflotta a világ leghasznavehetetlenebb serege (csak a sorozatban, a könyvben biztosan nem) egy sárkány ellen: percek alatt semmisülnek meg, kár is szót vesztegetni rájuk;

• Dany és Jon seregei bejutnak Királyvárba és halomra ölik a szembeszegülő katonákat. Közben Cersei is rájön, hogy vesztésre áll, és megszólalnak a megadást jelző harangok;

• egy rövid szüszpanszot követően Dany bekattan, és úgy dönt, hogy felégeti az egész várost;

• az őrületnek áldozatul esnek az ártatlanok, akik pedig Dany oldalán harcolnak, Szürke Féreg és a dothrakiak kivételével rájönnek, hogy a királynő megállíthatatlan pusztításba kezdett, ami mindenki életét veszélyezteti;

• a tengeri csapást túlélő Euron találkozik a testvéréhez és szerelméhez igyekvő Jaimevel, aki párbajban, súlyos sebek árán győzi le és hagyja meghalni a Vasflotta vezérét, majd folytatja útját Cerseihez;
• Cersei a mindig hű segítőjével és testőrével, a zombi-Heggyel menekülőre fogja, és miután testőre megvédi őket a rájuk zúduló törmeléktől, találkoznak a Vérebbel, aki korábban elmondta Aryának, hogy ő tényleg csak a bosszúért jött ide;
• a Hegy, meglátva testvérét, nem engedelmeskedik több parancsnak: megöli a Quiburnt, a királynő segítőjét, akinek a túlélését köszönheti, majd fenyegetőn megindul az öccse felé. Közben Cersei elmenekül;

• megtörténik a rajongók által hőn áhított és várt Cleganebowl, vagyis a Hegy és a Véreb összecsapása: a pusztuló, égő városban egymásnak esik a két testvér, a Hegy pedig továbbra is elpusztíthatatlannak bizonyul. Végül, rengeteg sebet szerezve a Véreb a mélybe ugrik az óriással és mindketten megsemmisülnek a lángokban;
• Arya az életéért menekül, majd bajbajutottak segítségére siet, de nem tudja megmenteni őket;
   Cersei és Jaime egymásra találnak, de nem tudnak kijutni a föld alatti katakombákból, mert romhalmaz torlaszolja el a bejáratot. Egymás karjaiban halnak meg, a rájuk omló mennyezet alatt;

• Az Éjkirályt korábban legyőző Stark lány a felégetett Királyvár egyik utcáján ébred, ahol egy fehér lovon és rajta kívül senki nincs. Felül rá és elindul a megsemmisült városban.

Dany tettére nincs mentség. Lehet felületes munkával vádolni az írókat (és ezt nagyon sokan meg is teszik az utolsó évad kapcsán), és azt mondani, hogy megalapozatlan volt az immár őrült királynő pálfordulása, de ez nem állná meg rendesen a helyét, ugyanis

a korábbi évadok során rengetegszer utaltak arra, hogy Dany képes könyörtelen lenni: gondoljunk csak a korábbi mészárlásaira és a kivégzésekre, amelyekben haltak meg már ártatlanok.

Bár a népirtásra tényleg nem volt oka, gondoljunk csak bele, hogy ő az, aki mindenkit elveszített: ne csak a legutóbbi veszteségeire gondoljunk, hanem azokra is, amelyek a korábbi évadok során történtek vele. Dany úgy nőtt fel, hogy célja volt: visszaszerezni apja elbitorolt trónját, ez az út azonban rengeteg áldozattal járt számára. Szövetségesei meghaltak, két sárkányát elveszítette,

legújabb szerelméről pedig kiderült, hogy az övénél is erősebb a trónigénye, ez pedig felülírta mindazt, ami lehetett volna köztük.

Egyértelmű és ezt már sokszor beharangozták, hogy a Trónok harcának nem lesz happy endje, és keserédes befejezést kapunk. Egyelőre a keserűből van több, és nem látszik, hogy ebből az egyenletből az édes mennyire valósulhat meg.

Ha George R. R. Martin helyében lennék, teljesen más befejezést írnék a könyvsorozatnak, ha már a sorozat készítői ennyire lecsupaszították a történetfolyamot a fináléra. Az öreg Martint ezért biztosan nem hibáztatná senki, és így két, teljesen különálló, úgy is mondhatnánk, hogy „mi lett volna ha?” befejezést kaphatnánk a Trónok harcához. (Egyébként éppen az új rész debütálásának napján merült fel a hír, hogy Martin már befejezte a könyveket, csak a sorozat készítőinek tett ígérete miatt nem adhatja ki, amíg le nem zárul a széria, ezt azonban egy napra rá az író cáfolta is.)

Akárhogy is legyen, jövő héten kapunk egy befejezést. És ha már ennyi ideig ekkora rajongással tartottam ki a sorozat mellett, úgy döntöttem, hogy elfogadom azt, legyen az bármennyire is rossz és pocsékul megírt. Ez is csak egy sorozat, ami most véget ér,

az életben pedig ennél fontosabb dolgok vannak, minthogy sokáig rágódjunk azon, hogy ki ült végül a Vastrónra.

De erről majd a jövő héten.