Egyéb sportok
Imperial Wet
Kosárlabda

Visszatért Erdélybe a Pecsovszky-hagyaték egy része

Dobos László 2020. április 06., 12:33 utolsó módosítás: 2020. április 06., 13:52

Értékes futballrelikviákkal gyarapodott az aradi futballcsapat, az UTA. Az aradiak egykori kiválósága, Pecsovszky József hagyatékának egy részét átadták Mészár Sándornak, az aradi labdarúgóklub újjáalapítójának.

Visszatért Erdélybe a Pecsovszky-hagyaték egy része
galéria
Mészár Sándor (balról a második) és a Pecsovszky család Fotó: Aradi hírek

Az történetről Mészár Sándor – az Arad Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság vezetője, az RMDSZ aradi polgármesterjelöltje – számolt be az Aradi Hírek című portálnak. Mészár márciusban, a koronavírus-járvány miatt elrendelt szükségállapot bevezetése előtt találkozott Balatonfüreden a legendás Csala (ez volt a beceneve a magyar és román válogatottban is szerepelt Pecsovszky Józsefnek) Németországban élő fiával és annak családjával.

„Csala fiával és menyével, Lacival és Verával, valamint unokájával, Lászlóval találkozhattam. Értékes fotókat, dokumentumokat adtak át nekem, amiket hamarosan be fogunk mutatni a nagyközönségnek. Ezúton is köszönöm Pecsovszkyéknak, hogy

továbbra is jelen vannak az UTA életében, és gazdagítják a klubot sporttörténelmi szempontból”

– nyilatkozta Mészár.

Ki volt Pecsovszky?

Pecsovszky József román és magyar válogatott labdarúgó Temesváron született 1921. július 2-án. Alig 16 évesen a Temesvári Kinizsi csapatában mutatkozott be a román élvonalban. 1940-ben egy rövid időre a Temesvári CAM játékosa volt, de visszatért a Kinizsihez. 1941-ben a Nagyváradi AC csapatához igazolt, amely a második bécsi döntést követően a magyar bajnokságban szerepelt.

Három idényt játszott Nagyváradon, 1943-ban ezüstérmes, 1944-ben bajnok lett a csapattal.

Pecsovszky szobra Aradon Fotó: Aradi hírek

Ugyanebben az évben a Kolozsvári AC-hoz szerződött, de a háborús események miatt minden bajnokság megszakadt. 1946 és 1951 között az aradi textilgyári csapat, az UTA (akkor ITA) játékosa volt, 1947-ben, 1948-ban és 1950-ben (Aradi Vörös Lobogó néven) román bajnokságot nyert a gárda. Az ’50-es évek elején a bukaresti katonacsapatnál, a mai Steaua elődjénél töltött három szezont, ahol a fővárosiakkal lett aranyérmes. Szinte minden poszton szerepelt, egy alkalommal még kapus is volt.

Harminckét alkalommal játszott a román válogatottban, háromszor pedig a magyar nemzeti tizenegyben.

Fiatalon érte a halál, épp egy történelmi dátumon, október 6-án, 1968-ban. Az aradi stadionnal szemben szobrot állítottak a tiszteletére, a múlt rendszerben pedig Fair Play-díjat neveztek el róla Romániában, amelyet a legsportszerűbb szurkolótábor érdemelhetett ki.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat