Van-e krízis Székelyudvarhelyen?

A múlt heti tanácsülésen újból hozta a formáját Székelyudvarhely városvezetése. Akik az élő közvetítést követték, hallhatták, ahogy a város jegyzője próbálta összetartani a város első embereit: „Vegyék komolyan, mert kezd átmenni bohózatba”, vagy „Szégyellem, hogy egyesek viccet csinálnak a tanácsülésből”.

Udvarhelyiként a kérdést másképp teszi fel az ember: vajon csak a tanácsülésből csinálnak viccet, vagy az egész városból? Mert ha az utóbbi, akkor a mi bőrünkre is megy bohózat!

A városnak, a gyerekeinknek a jövőjét játsszák el egyesek városvezetés címszó alatt!

Igen, vannak, akiknek fontosabb a saját fontosságuk hangsúlyozása, fontosabb a „bohóckodás”, mint maga a város. Mert ha a város lenne a fontosabb, akkor nem bohóckodással lennének elfoglalva. Mert tennivaló lenne bőven.

Az elmúlt hetekben mi is hírt adtunk arról, hogy Székelyudvarhely két legnagyobb textilgyáránál komoly problémák vannak. Az évtizedekig jól kifizetődő bérvarrás ideje lejárt, a piac megváltozott.

Sajnos az erre berendezkedett két nagy gyártól több száz embert kell elküldeni.

Ehhez a helyzethez a város kétféleképpen viszonyulhat. Egyrészt mondhatja azt, hogy ez a piacgazdaság rendje, a piac majd megoldja. Azonban egy felelős városvezetés nem gondolkozhat így.

Hiszen azáltal, hogy a város két legnagyobb adófizetőjéről van szó, ugyanakkor a több száz munka nélkül maradt ember a város lakója, biza ez a probléma nem csak a két érintett gyár problémája, hanem a városé is! Legalábbis az kellene hogy legyen!

Jobb helyeken ilyen mértékű gazdasági eseményre krízistervet raknak össze. Krízistervet, amely tárgyalja, hogy nagyon rövid időn belül hogyan lehet kezelni a helyzetet. Hogy vannak-e eszközei a városnak a helyzet megmentésére, ha igen, melyek azok, hogyan vethetőek be.

Ha a gyárak helyzete nem megmenthető, akkor mit lehet tenni a munka nélkül maradt emberekkel, hogyan hozhatna a város befektetőt ezekre a területekre, stb., stb.

Igen, legalább egy krízistervet, amely leírja, hogy ki, mikor és mit fog tenni az elkövetkezendő két hónapban, hogy ezt a nagymértékű gazdasági csapást megelőzni, vagy legalább a hatásait kezelni tudja a város.

Valószínűleg a két érintett vállalkozás is jobban örülne, ha az a város, amelyet évtizedekig szolgáltak, most egy kicsit rájuk is figyelne. De erről szó sem esett a gyűlésen!

A múlt heti tanácsülésen az látszott, hogy a városvezetés nem ezzel van elfoglalva! Most nem a város égető problémáit akarják megoldani, hanem a saját jövőbeni helyzetüket. Tehát inkább kampányolnak.

Vagyis bohóckodnak – a város jegyzője szerint.

Nem mi mondjuk, ők mondják!

Igen, krízis van. Járványügyi krízis, a gyárak nehézségei miatt gazdasági krízis, amelyből lassan majd egy szociális krízis fog kialakulni.

A kedves olvasóra bízzuk, hogy ítélje meg, hogy vajon van-e Székelyudvarhelyen közéleti krízis?