Tünetmentes csíkszeredai nő engedett betekintést a koronavírus-fertőzöttek mindennapjaiba

Lelkileg megterhelő hónapon van túl az a csíkszeredai nő, akit koronavírussal diagnosztizáltak és több mint egy hónapig volt elkülönítve Csíksomlyón. Lapunk megkeresésére készségesen mesélte el történetét.

„Ha lehet azt mondani egy ilyen helyzetben, hogy szerencse, az az, hogy a kollégákkal együtt kerültünk be a kórházba és mindvégig csapatban helyeztek minket ide és oda” – kezdte a beszámolóját. A középkorú nő elmondta, szó szerint körbelakták az egész kórházat: pár naponként a főorvos csoportosította a súlyos és kevésbé súlyos eseteket, ők pedig költöztek más és más kórtermekbe. „A moduláris építményben is voltunk, de a beázás miatt onnan is kénytelenek voltak minket átköltöztetni” – elevenítette fel.

Egyetlen kollégájuknak lett súlyosabb az állapota, ő sajnos a székelyudvarhelyi kórházban meg is halt.

„Nekem nem volt semmilyen tünetem. Csupán az ízlelésemet veszítettem el ideig-óráig. A kórházi tea mellé a családomtól kapott citromos-mézes házi ízesítőt használtam. Arra lettem figyelmes, hogy most nagyon jól esett és nem éreztem a citrom savanyú ízét, pedig korábban önmagában nem tudtam volna megenni. Egy másik alkalommal a többieknek nem ízlett a spenótfőzelék, de én egyáltalán nem éreztem, hogy mit is eszek, nekem finom volt” – számolt be az egyetlen, a vírushoz köthető tünetről, ami majdnem tíz napig tartott nála.

Gyógyszeres kezelést kaptak tíz napig, a Kaletra nevű tablettát kellett szedniük, amelyről annyit sikerült kideríteniük, hogy a maláriát kezelik vele és hogy véralvasztó mellékhatása van. „Folyamatosan vették és tesztelték a vért ennek érdekében, de a kollégák nagy részénél erős hasmenést és levertséget okozott a gyógyszer” – avatott be a részletekbe. Akiknél tüdőgyulladást okozott a fertőzés, azok infúziót és injekciókat kaptak, de hamarabb is lett negatív a tesztjük.

{A}

„Nekem azt mondták, hogy a szervezetem annyira együtt tud élni a vírussal, hogy nem termel több antitestet a szükségesnél, emiatt pedig nehezebben ürül ki a vírus a szervezetemből” – fogalmazott a nő. Mint mondta, ottléte alatt összesen 12 tesztet végeztek rajta, de mindig csak a negatív eredményekről értesítették. Amennyiben pozitív volt valakinek a tesztje, 72 óra után megismételték a laborvizsgálatot, két egymást követő negatív eredmény esetén pedig hazaengedték a gyógyultakat. „Orrból és garatból is vettek mintát. Kegyetlen érzés volt, főleg az orr esetében. Egy idő után az orvos is látta mennyire rosszul viseljük, így aztán nem szúrta fel a tűt annyira az orrjáratba” – részletezte. Egy ilyen alkalom után negatív lett a teszteredménye, ez bizakodásra adott okot számára, de a másnapi teszt újból pozitív lett, ami végképp kiborította:

A szakember meggyőzött, hogy mentálisan nem vagyok beteg, de értsem meg, ha kezdődő depresszióval diagnosztizál, akkor 14 napos kezelés következik nyugtatókkal, amitől még inkább be fogok kattanni. Így aztán a szeme láttára kellett erőt vegyek magamon” – vallotta be a nő.

A mindennapi elfoglaltságokra vonatkozó kérdésünkre borús választ adott: „Az elején még beszélgettünk, eltöltöttük a napot valahogy, nekifogtunk kötni és olvasni, de idővel magunkba fordultunk.

A kórházi ételtől nem volt elragadtatva, jól jött, hogy a családja napi szinten ételt tudott kivinni neki és friss kávét a csapatnak.

„Leginkább az viselt meg, hogy végignéztem mind a 26 kollégámat, ahogy összepakolnak és hazamennek. Én voltam a csapat legutolsó tagja. Szó szerint összetörtem lelkileg” – ismerte be fájdalmas arccal a nő. Kellemetlen élménye azonban volt még a multifunkcionális központban való tartózkodásuk ideje alatt. „Egy korábban kiengedett kollégánk látogatott meg, mi pedig az emeleti teraszról beszélgettünk vele. Másnap már zárva volt a terasz ajtaja, amire azt a magyarázatot kaptuk, hogy elveszett a kulcs. Utólag viszont kiderült, hogy a környékről valaki feljelentett, miszerint veszélyesek és hangosak vagyunk” – elevenítette fel.

A 31. napon a második negatív tesztjének híre mindennel felért számára: „A doktornő mondta, hogy hamar kinyomtatja a zárójelentést. Engem már nem érdekelt semmilyen papír, gyalog el is indultam, csak hogy hazamehessek már végre.” Utólagos mellékhatásként ő és több kollégája is hirtelen fellépő forróságérzetre és elmelegedésre panaszkodott, de – mint mondta – ezek már egyre ritkábban jelentkeznek.