Szezonális finomság: leves szegfűgombából
Kellő odafigyelés szükséges a gombák gyűjtéséhez, ugyanakkor érdemes felhasználni a szezonális fajokat a konyhában, a különleges ízekkel feldobva a családi ebédet – vallja Karácsony József, a Főnix Konyha séfje, aki ezúttal szegfűgombából készített különleges krémlevest.
„Talán az egyetlen pozitívum az esős időjárásban, hogy számtalan gombát lehet gyűjteni az erdőkön és mezőkön, ha nem restellünk gumicsizmát húzni és kimenni a természetbe. Ilyenkor az első és legfontosabb dolog azonban, hogy csak az általunk ismert fajokat szedjük le, ha valamiben nem vagyunk biztosak, akkor inkább sétáljunk tovább” – fogalmazott Karácsony József, a Főnix Konyha séfje, aki szerint mindig finomabbak azok a gombák, amelyeket mi magunk gyűjtünk, nem pedig az üzletben vásárolunk.
A szakember rámutatott, ő maga is szívesen jár gombászni alapanyagot keresve egy-egy ételéhez, ebben az időszakban – a kaszálások előtt – pedig azon rétek az elsődleges célpontjai, amelyeken állatokat legeltettek, hiszen ott van a legnagyobb esély arra, hogy szegfűgombát találjon. Ez a kicsi, jellegzetes illatú, tejeskávé barna, enyhén csúcsosodó kalapú, ritkás lemezekkel rendelkező faj csoportosan nő a mezőkön, ráadásul, ha néhányat találtunk belőle, akkor biztosan több is lesz a környéken.
Ebből a gombából rendszerint paprikás vagy tokány készül vidékünkön, ám a krémlevest is érdemes megpróbálni
– mondta Karácsony és hozzá is látott a főzéshez.
„Legalább egy kiló szegfűgombára lesz szükségünk, ha egy kiadós levest készítenénk a családnak” – magyarázta Karácsony József. Ő első lépésként a tisztításra fektette a hangsúlyt, csupán a gombák kalapját hagyta meg, a szárakat vagy azok maradványait eltávolította. Ekkor forró vízzel öntötte le az alapanyagot, ami minden esetben fontos, hiszen így elpusztulnak a rajta lévő baktériumok és el lehet kerülni az esetleges gyomorbántalmakat.
Ezután olívaolajat öntött egy serpenyőbe, amelybe felaprózott vöröshagyma, fokhagyma és babérlevél is került, majd ebben pirította meg a gombákat. Néhány darab pityókát is aprított bele, hogy a későbbiekben még sűrűbb legyen a leves. Közben természetesen sóval és borssal fűszerezett. Mikor elkészült a pirítással, akkor egy újabb edénybe kerültek a hozzávalók, ezt pedig felöntötte vízzel. Ha már minden megfőtt, akkor kell leturmixolni a hozzávalókat, hogy krémessé váljanak. Ezután tejfölből, tojássárgából és lisztből kikavart habarást adott a leveshez a séf, hogy az besűrűsödjön.
– magyarázta. Ezután még nagyjából 10–15 percet kell főni hagyni az ételt, amelyhez ízesítésként némi tárkonyecetet is adhatunk, hiszen attól csak még finomabb lesz.
Némi szikkadt kenyeret vett elő a séf a kruton elkészítéséhez. A kenyérbelet felkockázta, majd rögtön oda is tett egy serpenyőt, amelyben olívaolajat hevített fel.
Ebben durva sót pirított, illetve néhány cikk fokhagymát is tett az edénybe a jobb ízhatásért. Csak ezután pirította meg az apróra vágott kenyereket. „Ezt persze lehet még bolondítani kakukkfűvel, bazsalikommal és különböző pikáns olajokkal is, ha valaki szereti, de így is finom lesz a krutonunk” – így Karácsony József.
Amint megpirultak a kenyerek, rögtön tálalta is a levest, amelyekbe lehetett tenni a krutonból és máris fogyaszthattuk az ételt.
