Egy éve vált széles körben ismertté az úzvölgyi katonatemető
Több mint egy éve, hogy a dormánfalviak által állított betonkeresztek és román emlékmű miatt addig soha nem tapasztalt figyelem irányult a Hargita és Bákó megye határán fekvő úzvölgyi magyar katonatemetőre, ahol később az indulatok is elszabadultak.
Önkényes építkezés, nyilatkozatháború, elvitatott tulajdonjog, felkorbácsolt indulatok és érzelmek, élőlánc, provokáció, erőszakos temetőfoglalás, tüntetéssorozat, külön román és magyar résztvevőkkel tartott megemlékezések – az úzvölgyi katonatemető körüli események sűrűn követték egymást az elmúlt évben. Tavaly áprilisban vált nyilvánossá, hogy a közigazgatásilag Csíkszentmártonhoz tartozó és a községbeliek által gondozott temetőben, ahol az osztrák–magyar és a német hadsereg első világháborúban elesett katonáit hantolták el, a dormánfalviak betonkereszteket és emlékművet állítottak az ottani harcokban állítólagosan elesett román katonák emlékére.
Mivel a két megye közötti határ nem volt egyértelműen megállapítva, a területet Dormánfalva is magáénak tartotta, ennek megfelelően az általuk nemzetközinek tartott haditemetőt a település magánvagyonából a közvagyonába vette át, és a kataszteri nyilvántartásba is bejegyeztette.
Május 12-én ökumenikus istentisztelet tartottak a temetőben a magyarok, ahol a román parcella ellen tiltakoztak. Noha a május 17-re tervezett emlékműavatási ünnepséget a román kormányhoz eljuttatott tiltakozások miatt elhalasztották, az építkezést befejezték, ugyanakkor több személy magánakciója során szemeteszsákokat húztak a betonkeresztekre és az emlékműre.
Ezt követte egy másik incidens, amelyre a résztvevő csíkszentmártoniak és három román aktivista különbözőképpen emlékeztek, a román fél szerint ütlegelték őket, a magyarok szerint lökdösődés történt. Miután az incidenseket sajátos szemszögből mutatta be a román sajtó, majd Csíkszentmártonban házkutatásokat tartott a rendőrség több személyt előállítva és kihallgatva, az RMDSZ felbontotta a PSD–ALDE-kormánykoalícióval kötött együttműködési megállapodást, mert úgy értékelték, a kormány nem tett határozott lépéseket a helyzet további elmérgesedésének megakadályozásáért,
a dormánfalviak visszaélései pedig következmények nélkül maradtak.
Május végén lánccal és három lakattal zárták le az úzvölgyi katonatemető székely kapus bejáratát a csíkszentmártoni önkormányzati képviselő-testület határozata alapján, amelyet viszont a prefektus bíróságon támadott meg, így felfüggesztették. A lezárásról értesülve jelentette be a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma, hogy június 6-án, a hősök napján a temetőhöz vonulnak.
Határozott, békés tiltakozást szerveztek tavaly június 6-ra a haditemető törvénytelen kisajátítása miatt Úzvölgyébe a magyar politikai szervezetek, ahol élőlánccal szerették volna megakadályozni a román emlékmű felavatását. A helyszínre kivezényelt csendőrök, akik tettlegességig fajuló konfliktusba keveredtek az oda érkező, a magyarokhoz képest túlerőben lévő, futballhuligánokkal megerősített és felheccelt román tömeggel, közel engedték őket az élőláncot formáló magyarokhoz.
A „ki a magyarokkal az országból” szlogent kiabáló románok közül néhányan a kerítésen át jutottak be a temetőbe, majd a túlerő betörte a kaput. A magyarokat csendőrök menekítették el a helyszínről,
a temetőben felállított román emlékművet pedig ortodox egyházi szertartás során felszentelték. A csendőrség azt közölte, nem történt agresszió, a történtek után a magyar kormány tiltakozó jegyzéket adott át a román félnek, és Viorica Dăncilă akkori miniszterelnök azt is felvetette, hogy a román védelmi minisztérium ügykezelésébe adná a temetőt.
Az Erdélyi Magyar Néppárt több székelyföldi városban tüntetéseket szervezett az úzvölgyi temető elfoglalása, és a romániai magyar jogsértések miatt tiltakozva, és noha megkezdődött az egyeztetés a magyar és a román hadisírgondozásért felelős szervezetek között is, ezek sem jártak kézzelfogható eredménnyel.
{A}
A román fél elutasította azt a magyar javaslatot, hogy a betonkeresztek alatti területen végezzenek igazoló feltárást, ezzel szemben az egész „nemzetközi temető” feltárását javasolta, valamennyi ország bevonásával – beleértve Magyarországot is, amelynek katonái nyugszanak Úzvölgyében. Augusztus 26-án a magyarok, október 25-én, a román hadsereg napján a románok tartottak megemlékezéseket a haditemetőben, majd novemberben a helyszínen ismét tárgyalóasztalhoz ültek a magyar és a román hadisírgondozásért felelős szervezetek, akikhez ezúttal német és orosz illetékesek is csatlakoztak. Noha mind egyetértettek, hogy békés megoldásra van szükség, ez még nem körvonalazódik.
Az úzvölgyi haditemető területét egyaránt saját közvagyonának tartó Hargita megyei község és a Bákó megyei város közben bíróságokon próbálja jogait érvényesíteni. Csíkszentmárton a Mojnesti Bírósághoz azért nyújtott be keresetet, hogy érvénytelenítsék a katonai temető területének Dormánfalva nevére történt telekkönyvezését, amelyet korábban eredménytelenül kifogásoltak. Két másik bírósági eljárás a Bákó Megyei Törvényszéken kezdődött el, ezekben a szentmártoniak a temetőben felállított betonkeresztek miatt azt kérik, hogy a bíróság nyilvánítsa törvénytelennek az építkezést, és érvénytelenítse a dormánfalvi polgármesteri hivatal által kiállított építési engedélyt.
Dormánfalva ugyanakkor azt igyekezett elérni, hogy a bíróság kötelezze a csíkszentmártoni önkormányzati képviselő-testületet az általa 2007-ben elfogadott 20-as számú helyi határozat azon részeinek visszavonására, amelyek az úzvölgyi haditemető és az egykori kaszárnyák által elfoglalt területnek a község közvagyonába vételére vonatkoznak.
A dormánfalvi tanács által kibocsátott építkezési engedély, illetve két – a temető közvagyonba vételére vonatkozó – tanácsi határozat érvénytelenítését Bákó megye kormánybiztosa is kérte a bíróságon, előbbi pert a bíróság összevonta a Hargita megyeiek keresetével, az eljárásba pedig Hargita Megye Tanácsa is beavatkozott.
Eddig Dormánfalva első fokon elveszítette azt a pert, amelyet azért indított, hogy vonják vissza az alcsíki község önkormányzata által hozott, az úzvölgyi haditemető és az egykori kaszárnyák által elfoglalt területnek a község közvagyonába vételére vonatkozó határozatot. A Hargita Megyei Törvényszék, figyelembe véve a szentmártoniak által bemutatott dokumentumokat, nekik adott igazat, a másodfokú tárgyalás a Marosvásárhelyi Ítélőtáblán lesz.
Az építési engedély, illetve a temető dormánfalvi közvagyonba vételére vonatkozó tanácsi határozat érvénytelenítése érdekében indított perek elsőfokú tárgyalása még nem zárult le, ezt idén tavasszal a szükségállapot is késleltette. A Mojnesti Bíróság ugyanakkor felfüggesztette a katonai temető területének Dormánfalva nevére történt telekkönyvezése érvénytelenítésére vonatkozó per tárgyalását mindaddig, amíg a Bákói Törvényszéken indított bírósági tárgyalásokban végleges döntés nem születik. A legutóbbi pert szintén Csíkszentmárton kezdeményezte, a község a bíróságtól kéri a Csíkszentmárton és Dormánfalva közötti, ezzel együtt Hargita és Bákó megye határának megállapítását.