Az elmúlt hónapok küzdelme a koronavírussal próbára tett egyént és közösséget egyaránt. A gyönyörű tavaszi megújhodást is bentről, az ablakon át szemlélhettük csak. Megszűntek a közösségi találkozások, üresek maradtak az előadótermek, az iskolák, a színházak, a templomok, de az élet nem állt meg.
„Minden erőnkkel és tudásunkkal azon vagyunk, hogy ezt a helyzetet elviselhetőbbé tudjuk tenni. Sokan a munkahelyüket vesztették el és a családi életük anyagi alapja megingott, veszélybe került. Az előírásoknak megfelelően igyekeztünk átrendezni életünk mindennapjait, hogy visszaszorítsuk a fertőzés terjedését.
Testünk és lelkünk megpróbáltatásait a bezártságban igyekeztünk enyhíteni. Minden embertársunk a maga módján próbált ezen a helyzeten javítani. Nagyobb odaadással és egymásra odafigyeléssel teltek napjaink, bízva és reménykedve, hogy lelassul terjedése a vírusnak és megáll.
{A}
Ez a kényszerszabadság sok lelki problémát is felszínre hozott.
Pünkösd ünnepére készülünk, és ezt minden ember észre kell vegye. Bármennyire is törékeny és mulandó az emberi életünk, a lelket meg ne öljük! A lelket reménnyel, örömmel és szeretettel kell erősíteni, megtölteni minden nap. A mellettünk élő embertárs ettől is erőt kap ebben a küzdelemben.”