Az olaszoknak könnyebb?

A karantén ellenére nagyon megszerettem az olaszokat, annyira jó, nyugodt mentalitásuk van. A bezártság mindenkinek nehéz, de így is mindenki kedvesen beszél a másikkal (legalábbis velem).

Én még panaszkodni nem hallottam itt senkit, na meg pláne egyáltalán „pletykálni”, rosszat mondani a másikról. Egy feszültebb, rosszabb környezetben nekem is nehezebben menne minden. Sokszor egyedül érzem magam és honvágyam van. Amikor dolgoztam, lekötött a munka, a mindennapi teendő, és akkor ezt nem éreztem annyira.

A nehézségek ellenére egyre biztosabb vagyok benne, hogy jó döntést hoztam, hogy nem futamodtam meg mint mások. Jelenleg sehol sem könnyű.

{A}

Közben a telefonomon pörgetem a fotókat, egyre több a maszkos képem, de így látom az ismerőseimet is. Még pár hét, hónap és már el sem fogjuk tudni képzelni magunkat nélküle. Viccelődtünk a lányokkal a napokban: tönkre fognak menni a kozmetikusok és fogorvosok: minek a szép fogsor, a szép arc, ha a maszk alatt senki sem látja?

Ami újabban feldobja a napjaimat: a teraszon kikeltek a fészekben a kis fecskék. Korábban is itt volt a fészek, de most van időm hosszabban figyelni őket. Minden reggel adják nekem a szerenádot. A jó Isten küldte őket, hogy csicseregjenek és ne érezzem magam egyedül. És a szobámban nincs szúnyog.

Az olaszokra visszatérve: biztos, hogy a nagyobb városokban stresszesebb az élet, de itt mindenki nyugodt, semmit sem sietnek el, egészségesebb az étrendjük mint a miénk, és minden nap 14–16 óra között pihenőidő, szieszta van. A szieszta idején az üzletek is bezárnak. Ismerek pár embert, bőven túl vannak a 70-en és 50-nek néznek ki. Amit viszont olykor elcserélnék, az az időjárás. Az jó, mikor decemberben is 20 fok van, de mostanra már egyre nagyobb a hőség. Amikor meg nincs ilyen nagy meleg, akkor nagyon erős szél süvít. Félelmetes, azt hinné az ember, hogy mindent el fog söpörni. De a helyiek ügyet sem vetnek rá, már megszokták. Mondjuk,

ilyen klíma mellett, érthető, hogy nem kell annyi zsírt enni és ezért van több saláta az asztalon.

Ha már az ételnél tartunk: tegnap jött a Caritas és újra hoztak egy nagy élelmiszercsomagot. Van benne minden, ami szükséges lehet, legalább két hétig biztosan nem kell ilyesmit vásárolnom. Várom nagyon a hétvégét, és azt, hogy pár nap múlva már közlekedhetünk Abruzzo tartományon belül, és hogy tényleg enyhítenek a házi karanténon, kicsit újra szabadon sétálhatok...

Korábban szó volt róla, hogy május 4-étől enyhítenek a szabályokon. Nos,

nem tudom, hogy május 4-én hol nyitottak ki bárok, mert itt biztos, hogy nem.

Nincs kiszolgálás elvitelre sem, és még mindig ugyanúgy zárva minden, mint ahogyan az én munkahelyem is. A fodrászom most írt, lehet, hogy jövő héttől nyithat, de függetlenül attól, hogy mekkora a szalon (egyébként igencsak nagy) csak egyesével fogadhatja a vendégeit.

A hivatalok újranyitásáról halottam, de egyelőre korlátozott nyitvatartással, illetve előre jelzett ügyfélfogadással nyithatnak ki jövő héten. A fafeldolgozó gyárak május 4-èn újra indultak, de fegyelemmel és szigorú szabályok betartásával. Egyelőre én itt másról nem tudok, hogy bármi újra nyithatna. És a házi karantén is változatlanul tart még Abruzzo tartományban, pedig nem vagyunk piros zónában. A piros zónában élő, milánói (Lombardia tartomány) kolléganőm elmondása szerint ott is ugyanolyan szigor van mint eddig, és június 1-je előtt nem gondolja, hogy bármi változhat.

Katona Era, Olaszország

(folytatjuk)