Elhunyt Pál László cselgáncsedző
Gyászol a székelyföldi sportélet, 68 éves korában, súlyos betegség után elhunyt Pál László cselgáncsedző, aki sportolóként, majd edzőként, pedagógusként is beírta nevét a csíki dzsúdósport aranykönyvébe.
Pál László tagja volt az első csíki dzsúdós generációnak, az 1960-as évek végén Tánczos-Gaál József által indított csapatnak. Pályafutása elején Csíkszeredának termelte a győzelmeket, hozta a jó eredményeket, majd a kiváló adottságú sportolót 1972-ben behívták katonának.
A Brassói Dinamo sportszázadában szolgált, a 86 kg-os súlycsoportban harcolt, és mivel a válogatottnak is tagja volt, a katonaság után egy rövidebb ideig a Dinamo sportolója maradt, rendőrként alkalmazták. 1975-ben sikeresen felvételizett a kolozsvári egyetem tanárképző szakára, ahol a Kolozsvári U csapatát erősítette.
A főiskola negyedik évét Bukarestben, a Testnevelési Egyetemen, az IEFS-nél végzete, ahol szintén dzsúdózott. Sportolóként egy nagyon fegyelmezett, ambíciós, földharcban ellenállhatatlan cselgáncsozóként emlékeznek rá volt ellenfelei.
Egyetemi évei után közel 40 esztendeig az utánpótlás-nevelésben dolgozott, a Csíkszeredai ISK tanár-edzője volt, ahol több száz gyereknek tanította meg a dzsúdó ábécéjét, majd vezette őket az országos bajnokság dobogójáig.
Hosszú azoknak a sportolóknak a névsora, akiket kinevelt. A teljesség igénye nélkül íme pár Pál László-tanítvány neve: Török Hunor, Vrencseán György, Dávid Antal, Pribizlavszky Oszkár, Salamon Zsolt, Márton Lóránt, Mihályfalvi Zoltán, az Albu-testvérek, a Sándor-testvérek, a Marin-testvérek, a Ferencz-testvérek, Pál Ede, Vicsai Sándor és Bíró Attila.
Tanítványai egy keménykezű, fegyelmet követelő, de jó lelkű pedagógusként emlékeznek rá, akitől sokat lehetett tanulni. Arra törekedett, hogy nem csak sportolókat, hanem embereket neveljen. Edzőkollégái tisztelték, elismerték tudását és eredményeit, szakberkekben tekintélynek számított.
A csíki cselgáncs egyik kiemelkedő alakja végleg megpihent. Három éve vonult nyugdíjba, betegsége miatt az utóbbi időben nem tudott részt venni aktívan a dzsúdóéletben, de figyelemmel követte a történéseket. Minden találkozáskor őszinte tekintete és kemény kezének szorítása erőt sugárzott, biztatást érzünk arra, hogy van jövője a székelyföldi sportéletnek. Isten veled tisztelt edző úr!
Temetéséről később intézkednek.