Ellentmondásos érzések

Virágvasárnap után, hétfőn nem volt erőm írni. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Csak a bizonytalanságot éreztem, és kavarogtak a gondolataim: megfertőződtem, vagy nem? Ez koronavírus, vagy valami más? Nagyon nem mindegy.

Nem akartam összezavarni azokat, akik olvassák a jegyzeteimet, ha már én össze vagyok zavarodva. Egyik percben félek, hogy komoly a baj, a másikban meg nyugtatom magam, hogy valami egyéb okozza a rossz közérzetet. Nagyon nem akarok másokat is megfertőzni. Írtam vasárnap, hogy hétfőn majd megyek orvoshoz, ha nem javul az állapotom. Estére 38,5-re ment fel a lázam. Hétfőn úgy ébredtem, hogy tiszta víz volt az ágyam reggel, kiizzadtam magam teljesen, jobban is éreztem magam.

Enyhe szédülésem még mindig volt, de a hidegrázás, fejfájás megszűnt. Eldöntöttem, aznap még ágyban maradok.

A szobából sem mentem ki, lakótársaim időnként bekopogtak, hogy rendben vagyok-e, van-e szükségem valamire. Nem volt. Csak a folyadékot kívántam. Ittam a vizet. Délutánra már némi éhséget is éreztem, ettem egy paradicsomot. Többekkel beszéltem,

mindenki azt mondja, ha nem érzem igazán rosszul magam, akkor ne menjek orvoshoz. Esetleg beraknak a kórházba, és ott még rosszabb lesz.

Bekerülhetek más, súlyos beteg mellé, amivel rosszabbat teszek magamnak. A főnököm is beszélt másokkal, elmondta a tüneteimet. Úgy gondolják, ez a koronavírus volt, mivel erős a szervezetem, átment rajtam, de megúsztam ennyivel.

Persze, szeretném tudni, hogy valóban ez történt-e. Ha túl vagyok rajta, valóban utólag is kimutatja a teszt?

Ma kedd van, éppen négy hete tart Olaszországban a karantén.

Reggel volt már étvágyam, főztem és ettem egy kis levest. A lakótársaim azt mondják, sokkal jobban nézek ki, mint az utóbbi napokban. Lehet, de gyenge vagyok, folyton aludnék. Mások javaslatát meghallgatva elmentem a közeli gyógyszertárba tanácsot kérni.

{A}

Kimondottan jót tett, hogy kimentem a levegőre, sokkal jobban érzem magam. Elmentem a gyógyszertárba. Sem az úton, sem ott nem találkoztam egy emberrel sem. A gyógyszerésznek elmondtam, hogy az elmúlt napokban hogyan éreztem magam, hőemelkedésem, néha pedig lázam is volt, és hogy már az éjszaka jól aludtam, nem szédülök, nem fáj a fejem sem, és talán most már rendesebben enni is fogok tudni. Mit tanácsol? Azt is mondtam, hogy nem szeretnék kórházba menni. Ő azt válaszolta, hogy ha már nincs lázam és jobban érzem magam, akkor

nem is tanácsolja, hogy kórházba menjek, mivel még mindig sok a sürgős beteg, így nem kizárt, hogy sokat kellene ott várnom, míg elvégeznék a szükséges vizsgálatokat.

Azt is mondta, hogy valószínűleg átfutott rajtam a vírus, de az is elképzelhető, hogy a bezártság okozta ezt a „legyengülést, rosszullétet”. Azt is mondta, hogy többen jártak már nála, és ugyanígy érdeklődtek, akik hasonlóan érezték magukat, mint én.

Megkérdeztem, hogy ha szeretnék tesztet csináltatni, akkor mit kell tennem. Nem lehet, a mostani helyzetben csak és kizárólag azokon a betegeken végeznek tesztet, akiken egyértelmű vírusos tüneteket tapasztalnak, illetve ha sürgős esetnek látszik.

Számomra ez ellentmondásos, mivel ha rajtam átment a vírus, akkor teszt nélkül sosem fogom megtudni, és azt sem, hogy hordozó vagyok-e vagy voltam. Itt jön az, hogy

még mindig nem szűrik ki normális körülmények között az embereket.

Kicsit csalódottan jöttem ki a gyógyszertárból, mivel még azt sem mondta, hogy esetleg mit tegyek, ha netán újra észlelném a rosszullétet, vagy esetleg ajánl-e valamilyen gyógyszert vagy bármi...

Na, de az is lehet, hogy ezt naponta többször hallja, ő is sokszor el kell ismételje, és belefáradt.

(folytatjuk)

Katona Era, Olaszország