Visszatért Erdélybe a Pecsovszky-hagyaték egy része

Dobos László 2020. április 06., 12:33

Értékes futballrelikviákkal gyarapodott az aradi futballcsapat, az UTA. Az aradiak egykori kiválósága, Pecsovszky József hagyatékának egy részét átadták Mészár Sándornak, az aradi labdarúgóklub újjáalapítójának.

Mészár Sándor (balról a második) és a Pecsovszky család Fotó: Aradi hírek

Az történetről Mészár Sándor – az Arad Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság vezetője, az RMDSZ aradi polgármesterjelöltje – számolt be az Aradi Hírek című portálnak. Mészár márciusban, a koronavírus-járvány miatt elrendelt szükségállapot bevezetése előtt találkozott Balatonfüreden a legendás Csala (ez volt a beceneve a magyar és román válogatottban is szerepelt Pecsovszky Józsefnek) Németországban élő fiával és annak családjával.

{A}

„Csala fiával és menyével, Lacival és Verával, valamint unokájával, Lászlóval találkozhattam. Értékes fotókat, dokumentumokat adtak át nekem, amiket hamarosan be fogunk mutatni a nagyközönségnek. Ezúton is köszönöm Pecsovszkyéknak, hogy

továbbra is jelen vannak az UTA életében, és gazdagítják a klubot sporttörténelmi szempontból”

– nyilatkozta Mészár.

Ki volt Pecsovszky?

Pecsovszky József román és magyar válogatott labdarúgó Temesváron született 1921. július 2-án. Alig 16 évesen a Temesvári Kinizsi csapatában mutatkozott be a román élvonalban. 1940-ben egy rövid időre a Temesvári CAM játékosa volt, de visszatért a Kinizsihez. 1941-ben a Nagyváradi AC csapatához igazolt, amely a második bécsi döntést követően a magyar bajnokságban szerepelt.

Három idényt játszott Nagyváradon, 1943-ban ezüstérmes, 1944-ben bajnok lett a csapattal.

Pecsovszky szobra Aradon Fotó: Aradi hírek

Ugyanebben az évben a Kolozsvári AC-hoz szerződött, de a háborús események miatt minden bajnokság megszakadt. 1946 és 1951 között az aradi textilgyári csapat, az UTA (akkor ITA) játékosa volt, 1947-ben, 1948-ban és 1950-ben (Aradi Vörös Lobogó néven) román bajnokságot nyert a gárda. Az ’50-es évek elején a bukaresti katonacsapatnál, a mai Steaua elődjénél töltött három szezont, ahol a fővárosiakkal lett aranyérmes. Szinte minden poszton szerepelt, egy alkalommal még kapus is volt.

Harminckét alkalommal játszott a román válogatottban, háromszor pedig a magyar nemzeti tizenegyben.

Fiatalon érte a halál, épp egy történelmi dátumon, október 6-án, 1968-ban. Az aradi stadionnal szemben szobrot állítottak a tiszteletére, a múlt rendszerben pedig Fair Play-díjat neveztek el róla Romániában, amelyet a legsportszerűbb szurkolótábor érdemelhetett ki.