Felcsillan a remény, hogy vége lehet a karanténnak

Az itteni, olaszországi egyhangúságban összefolynak a napok, igazából egy téma körül forognak a gondolataink: mikor lesz már vége a karanténnak, és mikor járhatunk végre szabadon. Az biztos, hogy ha ez megtörténik, egy ideig még vigyázni fogok, és amint lehet, az első dolgom lesz, hogy teszteltetem magam.

Elképzelhető, hogy elkaptam a vírust, de tünetmentesen túl is vészeltem, a mi korosztályunkban (30-40 évesek) az egyébként jó fizikai állapotban levők között ez gyakori, azt mondják. Ettől még fertőzhetek másokat. Tehát csak akkor megyek ismét emberek közé, ha biztos vagyok abban, hogy nem okozok bajt másoknak. 

Míg a magunk viszonylag nyugodt mindennapjait éljük, követjük azt is, hogy mi van otthon. Engem sokkolt, ami Suceava városában történt. Azt jól tették a hatóságok, hogy teljesen lezárták azt a környéket. Érdekes, a jászvásári kolléganőmet ezt teljesen hidegen hagyja, pedig az otthonához közel történik mindez. Ő a családja által informálódik (otthon van a 9 éves fia, testvérei és az édesapja is).

A testvérei építkezésben dolgoznak és minden nap ugyanúgy munkába járnak, mint máskor. Ez rendben is van, hiszen úgy tudom, Suceaván kívül ez nem korlátozott. Azonban épp a hétvégén hallottam, hogy a lakótársam feldúltan veszekedett velük, mert megtudta, hogy egy bárban buliztak, ittak. Tehát vannak bárok, amelyek nincsenek bezárva. Pedig Jászvásáron vannak fertőzöttek. Nagyon nem jó ez így... Mădălina haragszik is ezért rájuk, de közben elmondja, hogy többek közt azért is szeretett volna hazamenni, mert ott nincsen teljes karantén, és nem annyira szigorúak a hatóságok, mint itt Olaszországban. Furcsa...

Miközben ezeket írom, új hírek érkeznek: a napi halottak száma most is 800 fölött van, de a megbetegedések száma lefele tart.

Túl vagyunk a járvány csúcsán (!?). Bár így lenne.

A Corriere della Serra nevű újság szerint vannak tartományok, ahol már a hétvégén, vagy jövő héten bejelenthetik a járvány végét. Abruzzo tartományban (ahol mi vagyunk) április 11-re jósolják, de a cikk szerint május közepéig az ország minden tája megszabadul a fertőzéstől. Bárcsak így lenne... Tegnap még nem hittem, hogy az április 18-ai karanténhosszabbítás már az utolsó lesz, biztos voltam benne, hogy lesz még további hosszabbítás, de

most már újra reménykedek, hogy fokozatosan visszakapjuk a szabadságunkat, és vége lesz ennek a nehéz időszaknak.

Persze, ez még nem biztos, csak egy előrejelzés. Ha én lennék a kormány biztosan kivárnék addig, míg az új megbetegedések minimálisra csökkennek és a korlátozásokat is fokozatosan szabadítanám fel, hogy nehogy újra kezdődjön minden. A vendéglátás még legalább egy hónapig állni fog.

Közben épp az olasz Caritas hívott telefonon: érdeklődtek, hogy hányan vagyunk a lakásban, mert hoznak szombaton élelmet. Nem vagyunk éppen rászorulva, de jól fog jönni a segítség. Mindenek mellett igazi öröm azt tudni, hogy otthon, Gyergyószentmiklóson és Hargita megyében sincs egyetlen koronavírusos beteg sem. Bárcsak így maradna: ehhez az kell, hogy az emberek vegyék nagyon komolyan az előírásokat. Akárcsak egy személy felelőtlensége miatt is tízesével fertőződhetnek meg az emberek úgy, ahogy itt Olaszországban is történt. Találkozzunk jó egészségben!

(folytatjuk)

Katona Era, Olaszország