Kínában már kijárnak az emberek ebédelni a vendéglőkbe, de betartják az óvintézkedéseket

Niu Yixuan tíz éve költözött Londonba Kína délnyugati részéből, Jünnan tartomány székhelyéről, Kunming városából, ahol szülei és családja él. Arra kértük, meséljen a Székelyhonnak arról, hogyan áll vissza az élet a normális kerékvágásba.

Niu Yixuan azért költözött az angol fővárosba, hogy világot lásson és önállósodjon. Mára azonban Londonban is megállt az élet, otthonról dolgozik, aki teheti, hiszen az utóbbi napokban mintegy kétezer új fertőzöttet jegyeznek naponta az Egyesült Királyságban.

Az ő ismerősei közt is van olyan, aki elkapta a koronavírust – meséli nekünk a kínai lány. Niu napi szinten tartja a kapcsolatot nyugdíjas szüleivel, így mindig tisztában van azzal, hogyan telnek a mindennapok szülővárosában, Kunmingban. Elmesélte, hogyan élte meg családja a világjárvány okozta korlátozásokat, amelynek gócpontja Kínában, Vuhán városában volt – amely mintegy húsz órányi autóútra van Kunmingtól – és hogyan áll vissza az élet a maga természetes medrébe, miután pár hete már nincs helyi fertőzött, csak néhány külföldről érkezett beutazónál állapították meg a vírust.

A 6,6 millió embert számláló Kunming városa február hetedikén került karantén alá, de nem volt teljesen lezárva, az utak nyitva voltak, a buszok közlekedtek, azonban a földalatti és a metró nem volt forgalomban, és mintegy másfél hónapon át tartott a vesztegzár – meséli Niu. Akárcsak itthon, a vendéglők, szépségszalonok és minden szórakozóhely bezárt, az élelmiszerboltok azonban nyitva maradtak.

– meséli a kínai lány.

Mára többnyire kezd visszaállni az élet a normális kerékvágásba Kína összes tartományában, a teljes vesztegzár feloldást áprilisra tervezik.

Kinyíltak a vállalkozások, boltok, vendéglők, a metró is működik, de az embereknek továbbra is be kell tartaniuk az elővigyázatosságra vonatkozó alapszabályokat,

ilyen például a testhőmérséklet megmérése minden egyes alkalommal, amikor elhagyják a lakótömböket. Az iskolák egy része is kinyitott, a többit áprilisban tervezik kinyitni. A vendéglők ismét megteltek élettel, de távolabb ülnek egymástól az emberek, ez is egy előírás, amit mindenki betart – mondja Niu Yixuan.

„A szüleim nyugdíjasok, édesanyám táncolni jár a helyi közösségi klubba, édesapám magánvállalkozást vezet a nyugdíja mellett, így amióta lejárt a karantén minden nap kijár, busszal utazik, de még szájmaszkot hord, viszont reméljük, hamarosan levehetik majd azokat is. Nem pánikoltak egyáltalán, amikor kiderült, hogy több héten át otthon kell maradniuk, sőt még örültek is annak, hogy a házuk alatti tésztaféléket árusító vendéglő bezár, és ezért a tulajdonosok eladták a házban lakóknak a raktáron lévő élelmiszereket, ezért a szüleimnek sokáig el sem kellett menniük a bevásárlóközpontba.

{A}

A kunmingi unokatestvérek inkább unatkoztak, de nem pánikoltak ők sem. Nem volt hiány semmilyen alapélelmiszerből, ezért csak annyit kellett tenniük, hogy otthon ülnek, amíg lehet. A gyerekeik otthoni online tanítását kellett felügyelniük, ami sokszor nagyon nehéz volt” – mondja Niu. Van olyan ismerőse is, aki nem Kunmingban él, hanem közelebb Vuhán városához, ott naponta csak egyszer volt szabad kijárni – meséli a lány, aki viszont aggódott szüleiért, amikor kitört Kínában a járvány.

– meséli. A szülei utcájában egy vendéglő kivételével az összes többi újranyitott, és jól működnek.

Az a vendéglő zárt be végleg, amelyik az elmúlt hónapokban nem vállalt kiszállítást vagy nem tudta eladni a raktáron lévő alapélelmiszereket, így nem tudta fenntartani magát, és a válság éreztette hatását. Niu Yixuan szülei is voltak már vendéglőben ebédelni az elmúlt tíz napban, és minden nap kijárnak a helyi piacra friss zöldségért, gyümölcsökért, de nagy tömegeket vonzó rendezvényeket még nem szerveznek a városban meghatározatlan ideig – meséli Niu Yixuan.