Háromszéken mintegy 3800 gyermek nem vesz részt a távoktatásban. Mintegy kétezer diák azért, mert nincsenek meg a szükséges feltételei, további 1800 azért, mert a gyermek és a család elzárkózik a folyamattól.
Szomorú szám ez – értékelt Kiss Imre főtanfelügyelő. Kifejtette, amíg az osztálytermekben minden gyermek egyforma esélyt kap, a távoktatás esélyegyenlőtlenséget teremtett.
Az összesítésből kiderül, nem minden család rendelkezik az online tanulásra alkalmas eszközökkel, az internetszolgáltatás sem egyformán jó minőségű minden településen. A távoktatáshoz szükség van nagy teljesítményű és állandó, gyors internetkapcsolattal rendelkező eszközökre, jogtiszta oktatási programokra, előkészített digitális felületekre. A családok anyagi helyzete korlátozza az eszközök beszerzését, a lakóhely meghatározza az internet minőségét, előfordul, hogy egyáltalán nincs hozzáférési lehetőség világhálóhoz. A családtagok sem tudnak egyformán segíteni a diáknak, előfordul, hogy a szülői támogatás is elmarad.
Kiss Imre rámutatott,
a pedagógusok igyekeztek „felnőni a feladathoz”, sokan rövid idő alatt felkészítőket végeztek, hogy alkalmazni tudják a különféle oktatási platformok és applikációk nyújtotta lehetőséget.
A főtanfelügyelő kifejtette, az iskolák a bezárás utáni napokban kaotikus volt a helyzet, ám két hét után letisztult a kép, kialakult a tanrend: online órákat tartanak, házfeladatokat jelölnek ki, ezeket kijavítják a pedagógusok.
Harminc éven keresztül a különböző kormányprogramok prioritásként kezelték az oktatás digitalizálását, ám ez nem valósult meg, a járványhelyzet pontosan rávilágított a rendszer elmaradottságára.
Ez a helyzet arra inti a döntéshozókat, hogy nagyon gyorsan ki kell dolgozni a digitális oktatás minden gyermek számára hozzáférhető, működő alternatíváit, hiszen a jövőben is bármikor szükség lehet rá – szögezte le Kiss Imre.