Nagyon kell a jó hír, bármi is legyen az
Ebben a helyzetben, amikor minden nap ezrekkel nő a megbetegedettek száma és a halálozásoké is, minden kis jó hír reményt jelent: a híradókban bemondták, hogy az olasz kormány segítséget kért Oroszországtól és Oroszország küldte is: hat nagy repülőgéppel hoztak mindenféle műszereket, anyagokat a gyógyításhoz.
Most beszéltem telefonon az egyik kolléganőmmel, aki még a karantén előtt hazautazott a családjához (Termoli nevű városban él). Ott vannak fertőzött betegek, már a karantén előtt is találtak ilyeneket. Most a pszichológusa segítségét kérte, mert nagyon maga alatt volt. Szóval nagyon kell a jó hír, bármi is legyen az.
Felháborodva olvasom, hogy egyesek szerint Olaszországban azért nagy a baj, mert nem foglalkoznak megfelelően a betegekkel. Ez hamis információ. Mindent megtesznek, nagyon keményen dolgoznak értük. De csodákra ők sem képesek... De egyébként
a maga helyén mindenki megteszi a magáét:
az élelmiszerboltban dolgozók sem jó kedvükből mennek nap mint nap dolgozni, szívesebben maradnának otthon. Minden tiszteletem azoké, akik ebben a helyzetben is dolgoznak, hiszen értünk teszik. Mert ha nem tennék, gondoljunk csak bele...
Itt gondolok az egészségügyre, rendőrségre, katonákra, csendőrökre, élelmiszerüzletben dolgozókra. Számos ország bezárta a határait, de most már mindenhol ott van a vírus, úgyhogy egy hajóban evezünk, ezért nagyon fontos összetartanunk, együtt kell megtennünk, ami tőlünk telik. Nekünk az a dolgunk, hogy otthon üljünk, és segítsük azokat, akik szintén otthon kell maradjanak.
Ha mással nem is tudunk segíteni, de mint ahogy nekem is, másoknak is sokat jelentenek a biztató szavak.
Az én információm szerint a járvány Kínából egy német üzletember közvetítésével jutott be Olaszországba, egy olyan részre ahol nagy a népsűrűség (Milánó). Az 1-es beteg, aki a német úgynevezett 0-as betegtől kapta el, több száz embernek adta át a vírust, ő egy 38 éves, aktív, egészséges férfi volt. Így indult, senki nem érti, hogy mi történik, miért nem csillapodik a járvány, de rá fogunk jönni, a tudósok tanulmányozzák. A szálló porban is benne van, szennyezett levegőjű térségekben dupla a fertőzöttek száma. Én már azon is gondolkodom, hogy ha már mindenképp meg kell fertőződni, akkor jöjjön, minél hamarabb essek túl rajta, s utána segíthessek másokon immár immunisan.
Olaszország és a világ ezt is túl fogja élni. Sok tanulsággal fog járni, és lesz, amin változtatni kell. És
amikor túl leszünk rajta, semmi nem lesz olyan, mint előtte volt.
Újabb információ: még nagyobb a szigorítás (a főnököm most mesélte), hogy már nem lenne elég a korábbi hivatalos papír ahhoz, hogy elhagyhassam a helységet. Ha utazni akar valaki, fel kell mutatni a bejelentett lakcímét, és csak és kizárólag oda mehet. Más indokot nem fogadnak el a rendőrök. Már
azt is figyelik, hogy ki hányszor hagyja el a lakását, és figyelmeztetnek.
Például a főnökömet is megállították. Kérdezték, hogy hova megy, és mikor mondta, hogy csak a gyógyszertárba, felszólították, hogy ha megvette, amire szüksége van, azonnal menjen haza. De nem csak ő volt így: minden járókelőt, autóst, aki az úton volt, megállítottak.
(folytatjuk)
Katona Era, Olaszország
{K1}
{K2}
{K3}
{K4}