Aggódva figyelem azt is, hogy mi van otthon

Nagyon rossz hírt kaptam szombat reggel: a szomszédom mesélte, hogy a közeli faluban, ami tőlem 2–3 kilométerre van, három személy vírusfertőzött. A környéken eddig nem volt egy sem. Eddig még viszonylag biztonságban éreztem magam, de most már elért a félelem.

Zokogtam a hír hallatán. Még a teraszra is félek kimenni, mert amint tudjuk, a vírus, a levegőben is képes terjedni. És a szél is fúj, ami nagyon nem jó ilyenkor. Az elmúlt napokban 25 Celsius-fok volt itt, de lehűlés jön és ez is a vírus terjedésének kedvez. Ahogy én tudom, a legnagyobb valószínűsége az emberről emberre terjedésnek van, de a szél is segíti a vírusok közlekedését. Az időseknek ezért is jobb volna benn maradniuk.

Közben aggódva figyelem azt is, hogy mi van otthon. Egy gyergyói ismerősöm meséli, hogy vannak sokan, akik hazajöttek külföldről, és a legtöbben be is tartják a házi karantént,

de van aki „székely betyár”, akinek hiába parancsol bárki is, kell neki a napi csomag cigaretta és a sör, s ezért kijár a boltba.

Innen én csak annyit tudok javasolni, hogy ha valaki ilyen személyt lát az utcán, akiről tudja, hogy otthon kellene üljön, az jelentse a rendőrségnek.

A boltba mászkálással az ember minden környékbeli egészségét veszélyezteti.

Az ilyeneket nemcsak börtönnel, vagy pénzbírsággal sújtanám, hanem közzé tenném a nevüket, képüket is, hogy lássa a nép, hogy kik azok, és kiközösítsék azokat, akik miatt az életük veszélyben van.

Amit még hallok, és nem értem, az, hogy míg a fiatalok inkább igyekeznek betartani a szabályokat, az idősek járkálnak az utcákon. Pedig ők vannak veszélyben. Azt gondolják, hogy nekik mér mindegy? Ha így volna, akkor is felelőtlenek, hiszen

a fiatalabbakat is megbetegítik.

Sokan írnak a Messengeren, és konkrét tanácsokat kérnek, hogy ha otthon is beáll a karantén, akkor mit tegyenek, mennyi időre vásároljanak? Én csak a magam módszerét tudom: nem halmoztam mindenfélét (itt nem is lenne hol tároljam), úgy alakítottam, hogy egy héten egyszer, vagy legtöbb kétszer menjek ki. A boltok el vannak látva, ahogy máskor. A kenyeret is meg lehet pirítani, ha szárad. A termékek ára nem drágult.

A bolt bejáratnál kézfertőtlenítő és kesztyűk vannak elhelyezve, amint beleptünk a boltba, az eladó kötelezett, hogy használjuk mielőtt tovább megyünk.

Hogy ők nem kapják el a vírust, véleményem szerint annak köszönhető, hogy maximálisan odafigyelnek a higiéniára, betartják ők is és mi is a távolságot, egyszóval a szabályokat.

Mint írtam, többen rám kérdeztek, mit csinálok, hogy nem unatkozom itthon:

a lakást alaposan kitakarítottam, fertőtlenítettem, mindet rendbe raktam.

Ezenkívül olvasok amit eddig nem nagyon tettem, letöltöttem egy edzés programot a telefonomra, így napi fél órát tornázok, letöltöttem egy „tanulj angolul” applikációt és elkezdtem az angolnyelv-tanulást. Továbbá főzök, sütők, otthoni barátokkal, ismerősökkel beszélek, aztán ha kedve van a lakótársamnak, kártyázunk...

De mindenki más, és mindenki másképp éli meg ezt a helyzetet. A lakótársam, többnyire minden napot azzal tölti ki, hogy szépítkezik (hajmosás, hajvasalás, sminkelés, körömlakkozás), az otthoni barátokkal beszélget, majdnem egész nap videochaten. Most érkezett ki a konyhába, ahol én épp padlizsánt (bocsi, vinetát) sütök. Holnapra levest főzök és rakott brokkolit. Telnek a napok, csak újabb rossz hírek ne jönnének...

Katona Era, Olaszország

{K1}

{K2}

{K3}

{K4}