Korodi – Ráduly: 3-1

Mottó: „ellenségeid lesznek mindazok, akiket megsértettél, midőn elfoglaltad a birodalmat, és nem tudod barátaidnak megtartani azokat, akik odahelyeztek, mert nem teljesíthetted mindazt, amit vártak tőled” (Niccoló Machiavelli: A fejedelem)

Az RMDSZ csíkszeredai előválasztásának tulajdonképpen egyetlen kérdése volt:

2020-ra összegyűl-e az a kritikus tömeg, amely leválthatja az immáron 16 esztendeje hatalmon lévő polgármestert.

Az eredményt tudjuk: igen, összegyűlt. Azt azonban érdemes megvizsgálni, hogy ennek voltak-e előjelei, illetve a nyárig még polgármesterként tevékenykedő Ráduly Róbert Kálmán miért nem reagált azokra.

Korodi Attila tulajdonképpen egy éve morfondírozik azon, hogy hazatér Bukarestből, és itthon valósítja meg önmagát. Ezt Rádulynak minden bizonnyal tudnia kellett, ám mégis úgy tett, mintha ez nem lenne kérdés (itt követte el az első hibát; Korodi – Ráduly 1-0). Aztán amikor Korodi januárban be is jelentette, hogy megpályázza a csíkszeredai polgármesteri széket, Ráduly érthetetlen módon akkor sem reagált, azaz mégis: elment egy hétre Ciprusra lazítani (Korodi – Ráduly 2 -0).

{K4}

Rendkívül későn, mindössze február közepén döntött úgy a polgármester – és csapata –, hogy valamit nekik is tenniük kell, ezért a Facebook közösségi oldalon létrehozták a Hajrá, Szereda! oldalt. Oda aztán feltöltöttek egy olyan csapatfotót, ami olyan, mintha éppen temetésre mennének, vagy inkább a torból jóllakottan jönnének hazafelé, és a Márton Áron-szoborcsoport előtt egyet fotózkodnának. Ezalatt Korodi – és csapata – már rég padlógázzal nyomta a kampányt: rendre hozta a felszínre azokat a vélt vagy valós problémákat, amelyek a csíkszeredaiakat zavarhatják.

Korodi nagyon jól tudta, hogy a felvázolt problémák mindegyikét képtelenség megoldani, mi több, nem is mind az önkormányzat feladata; ám erről mélységesen hallgatott.

Elég, ha csak a lakásárak alakulását említjük, amely ellen ő, mint parlamenti képviselő ott tudott volna lépni, hogy befolyását felhasználva megtorpedózza a parlamentben a 2018-ból származó 288-as számú törvényt. Ennek a jogszabálynak az értelmében

a rendőröknek és katonáknak már nem csak a bérleti díjat fizeti az állam, hanem a havi törlesztőrészleteket is.

Vagyis közpénzből magánlakást kapnak, ezzel bőkezű vásárlóként lépnek be a lakáspiacra.

Korodi egy hónap alatt gyakorlatilag

minden társadalmi réteget megszólított, nekik pedig fűt-fát megígért:

a nyugdíjasoknak öregotthont, a közbiztonságért aggódóknak helyi rendőrséget, a romakérdést feszegetőknek új perspektívát, a turisztikai vállalkozóknak városimázs-építést, a vendéglátósoknak „több vendéget”, a fiataloknak munkahelyeket, az autósoknak több parkolót, a még lerobbant állapotú városrészen lakóknak csatornázást és aszfaltot, az építkezésben gondolkodóknak pedig gyors városházi ügyintézést. A vájtfülű polgár tudta, hogy ez lufi, amit még jó sokáig lehet fújni, ám a tömegnek tetszett mindaz, amit hall (Korodi – Ráduly 3-0).

Az Új lendület tehát minden témát feldobott és körbejárt, levegőt sem hagyva a Hajrá, Szereda! bénán bambuló gárdájának.

{K3}

Az első – és egyetlen – jelölti vitán aztán lehetősége lett volna Rádulynak megmutatni, hogy világos és vitathatatlan válaszai vannak. Ám képtelen volt alkalmazkodni. A moderátori feladatokat ellátó Porcsalmi Bálint olyan játékszabályokat állított fel, amelyek keretei között a régivágású Ráduly képtelen volt formába lendülni, miközben Korodinak az egész nagyon feküdt. A bárszéken idétlenül feszengő polgármester képtelen volt voksszerző válaszokat adni a feltett kérdésekre. És képtelen volt kitörni abból a pózból, ami 16 év alatt ráragadt. A felmerült kérdésekre lehetetlen két percben kimerítő választ adni. Azaz pontosítsunk:

csak akkor lehet akár fél percben válaszolni mondjuk a magas lakásárak kérdésére, ha egyszerűen megígérjük, hogy megoldjuk.

Ezt tette Korodi. Rádulynak csak arra volt elég a két-két perc, hogy felvezesse a meglátásait („az öregotthon-építés nem az önkormányzat feladata”, „sehogy nem akarom meggyőzni a fiatalokat, nekik kell meggyőződniük, hogy nekik itt a helyük”), a megoldásra azonban már nem volt ideje.

Korodi csapata tisztában volt azzal, hogy egyetlen felejthetetlen kép vagy hanganyag is elég ahhoz, hogy a közhangulatot tovább fűtsék.

A Facebookot azonnal ellepték Ráduly kontextusból kiragadott mondatai, összevágott videók, amelyek mind azt sugalmazták, mintha ő lekezelően viszonyulna e társadalmi rétegekhez.

Az utolsó néhány kampánynap az újabb vita megszervezése/lemondása körül forgott, ebben Korodi látszólag öngólt lőtt – legalábbis a megfontolt városlakó ezt hihetné –, hiszen azért mondta le a pénteki nagybeszélgetést Rádullyal, mert nem érték el telefonon a polgármestert.

Száz esztendővel ezelőtt ha az emberek úgy egyeztek, hogy találkoznak egy év múlva a somlyói dűlő nagy diófája alatt alkonyatkor, akkor az szent dolog volt.

{K2}

Ezzel szemben 2020 márciusában Korodi negyven órával a vállalt ígérete után lemondta a vitát, mivel nem tudtak egyeztetni. A péntek esti vita tehát elmaradt, helyette egy olyan beszélgetés zajlott le, amelyre akár havonta is sor kerülhetne, hiszen olyan témákban (öregotthon, parkolás, tömegközlekedés) ad összehasonlításai alapot, amelyek szinte minden városlakót foglalkoztatnak.

A hallgatóság/szavazóbázis azonban már ezelőtt meghozta a döntését, az észérveknek nem maradt hely.

Korodi úgy nyerte meg ezt a vitát is, hogy ott sem volt. Mégsem lőtt öngólt.

Még, mert a vitát követően nehezen feledhető kijelentésében idegeneknek nevezte a Ráduly meghívására megjelenteket, például Zsigmond Barna Pált, aki éveken át Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusát vezette, és nem mellesleg Marosvásárhelyen született.

Korodi tavaly nem volt ennyire „idegengyűlölő”, amikor Orbán Viktor miniszterelnök Székelyföldön arra biztatta a magyarokat, hogy az európai parlamenti választásokon szavazzanak az RMDSZ jelöltjeire.

(Korodi – Ráduly 3-1).

És elérkezett szombat, a választás napja. A nap, amikor a felújított Zsögöd és Hargitafürdő választópolgárai, a villanypóznáktól megszabadított somlyóiak, az idén teljesen új arculatot kapó Kalász lakótelepi szavazók, a Csíkszeredai Fészek bevásárlóközpont megnyitására váró kozmopolita fiatalok, az emberbarát promenádon kisgyereküket sétáltató szülők, a márciusi tavaszi napsütésben a placcon sütkérező nyugdíjasok, a vadiúj elkerülőút pozitív hozadékának örvendező taplocaiak elmentek szavazni, és az évek alatt felgyűlt keserűséget, a fokozódó dühöt ráborították a polgármesterre. Miért? Egyszerűen azért, mert Ráduly egy arrogáns alak (a polgármester ellen mi ezt az érvet hallottuk a leggyakrabban).

{K1}

Korodi Attila vitathatatlanul 3-1-re nyert (76-24 százalék), ugyanis

képes volt felszínre hoznia a bugyrokban fortyogó Ráduly-ellenességet.

Amit Korodi és csapata tett, azt tanítani kell a Sapientia-egyetemen. Profik voltak, le a kalappal! Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: Niccoló Machiavelli e cikk mottójául választott, ötszáz esztendővel ezelőtt megírt intelmét.