Bálint, aki nem csak a szerelmesek védőszentje

A ma ünnepelt szent földi öröklétét a mindenkori szerelmespárok és a napjához kötődő hiedelmek biztosítják. A Valentin-napi kortárs kultuszoknak nincs sok köze az umbriai terni Szent Bálint életéhez, noha ott található ereklyéihez február 14-én sok szerelmespár ellátogat.

A hitében a vértanúságig állhatatos Bálint, Terni püspöke volt. Ugyanabban az időben, a 3. században élt a római Bálint, akinek életéről hitelt érdemlő adat nem maradt fenn, csak kivégzését őrizte meg az emlékezet. Ami bizonyos, hogy mindketten életüket adták hitükért és mindkettőjük emléknapja február 14-e.

A két azonos nevű vértanúnak Rómában két különböző sírja volt, de a kutatók szerint az is lehet, hogy ugyanarról a személyről van szó, jelesül, akiről a 2. kilométerkőnél a bazilikát elnevezték.

{A}

A naphoz kötődő kultusz emléke a legendák ködébe vész, úgy regélik, a terni Bálint püspök titokban esketett meg szerelmespárokat. Ő lehetett az első, aki pogány férfit és keresztény nőt összeadott, sőt olyan vőlegényt is, akinek a katonai szolgálat előtt tilos lett volna megnősülnie.

A szerelmesek mellett patronátusa alá tartoznak az epilepsziában szenvedők is. Budapesten ezen a napon adják a Balassi Bálint-emlékkard nevű irodalmi díjat.

Régen a nap időjárásából jósolták meg a várható termést: a hideg idő bőséges, a csapadékos, enyhe idő gyenge termést ígért. Néhol úgy tartották, ekkor térnek vissza a vadgalambok és párt választanak a verebek, tehát közeledik a tavasz. A kotlóstyúkokat is ekkor ültették egyes vidékeken a fészekre.