Jóérzés kérdése, de törvénnyel sem megy az anyanyelvhasználat biztosítása a kórházakban

Széchely István 2020. február 16., 18:16

Ajánlásban szólította fel az egészségügyi minisztériumot a nép ügyvédje hivatala, hogy a szaktárca tegye lehetővé az anyanyelvhasználatot az egészségügyi rendszerben. Ezt ugyan törvény is szavatolja, de a minisztérium nem dolgozta ki az előírások gyakorlati alkalmazásához szükséges módszertant.

A gyakorlatban nem jog, csak kiváltság. A szaktárcának a legkevésbé sem sürgős az anyanyelvhasználat biztosítása. Képünk illusztráció Fotó: Haáz Vince

Az alkotmány által szavatolt jogokra, valamint a páciensek jogait meghatározó 2003/46-os törvényre, a 2006/95-ös egészségügyi reformtörvényre, az azt kiegészítő 2017/110-es jogszabályra, valamint a szociális ellátást szabályzó 2011/292-es törvény előírásaira hivatkozva ajánlásban szólította fel pénteken az egészségügyi minisztériumot az ombudsmani hivatal arra, hogy a szaktárca dolgozza ki az anyanyelvhasználat biztosításához szükséges alkalmazási módszertant. Ez annak a törvénynek a gyakorlatba ültetéséhez szükséges, amely lehetővé tenné az egészségügyi, valamint a szociális ellátó rendszerben az anyanyelv használatát, így a magyar nyelvét is

azokon a településeken, ahol a lakosság körében a kisebbség aránya eléri a 20 százalékot vagy az ötezer főt.

A nép ügyvédje az ajánlásban kitér arra is, hogy már múlt év őszén kérést intézett az egészségügyi minisztériumhoz, hogy a szaktárca foglaljon állást ebben az ügyben. Az ombudsmani hivatal most azt is kéri a szakminisztériumtól, hogy tájékoztassa a témában elvégzett elemzés eredményéről, az alkalmazási módszertan kidolgozása érdekében foganatosított intézkedésekről, valamint azon egészségügyi, illetve szociális ellátó rendszeri állások számáról is, amelyek az anyanyelvhasználatot lehetővé tévő törvény alkalmazásához szükségesek az érintett településeken.

A nép ügyvédjének hivatala ugyanakkor arról is tájékoztatást kér a szaktárcától, hogy a minisztérium 2020-as költségvetésébe belefoglalták-e az említett előírások végrehajtásához szükséges pénzösszegeket.

{A}

Hiányzik a szándék a minisztérium részéről, hogy kidolgozzák a törvény alkalmazási normáit – mondta lapunk megkeresésére László Attila, a szenátus egészségügyi szakbizottságának elnöke. Az RMDSZ szakpolitikusa szerint évek óta hiába várnak előrelépést ebben a kérdésben, pedig többször is próbáltak egyeztetni az egészségügyi miniszterrel:

ezt az ügyet besöpörték a fiókba.

„Nem arról híres az egészségügyi minisztérium, hogy ilyen tapintható, világi dolgokkal foglalkozzon” – fogalmazott. Másrészt, gyermekorvosként kissé értetlenül is áll az előtt, hogy törvényre van szükség az anyanyelvhasználat biztosításhoz, hiszen – emlékezett vissza – orvostanhallgatóként az ő tanárai nemcsak hogy beszéltek magyarul, hanem

arra tanították, hogy sajátítsanak el minél több nyelvet, legalább alapszinten, hogy minél egyszerűbben tudjanak kommunikálni a gyerekekkel.

„Ezzel szemben megteremtettük a törvényes feltételeit annak, hogy legyen egy ilyen megközelítés, viszont évek óta várjuk, hogy a törvénynek a végrehajtási normái megjelenjenek. Egyébként etikai szempontból, orvosi megközelítésből nem is tudom, miért kellene nekünk törvény, mert jóérzés kérdése, hogy kommunikálj a betegeddel” – foglalt állást a kérdésben politikusként és orvosként is.

László Attila meglátása szerint sok kórházban okoz kommunikációs nehézségeket a felnőttek, de még inkább a gyerekek esetében az, hogy nem adnak lehetőséget az anyanyelvhasználatra. Kolozsváron is számtalan ilyen eset volt, fűzte hozzá, kitérve az egyik legkirívóbb esetre, amikor szinte napra pontosan négy évvel ezelőtt durván megaláztak egy olaszteleki 17 éves lányt, szüleit és az őket elkísérő unitárius lelkészt a kolozsvári gyermekkórházban, mivel a székelyföldi család nem beszélt jól románul. Akkor ő maga is

kérte az egészségügyi minisztertől a vétkes orvos menesztését.

A felelevenített kolozsvári eset is azt példázza, hogy alkalmanként nemhogy biztosítanák az anyanyelvhasználat lehetőségét, hanem épphogy hátrányos megkülönböztetésben részesítik azokat a pácienseket, akik élnének ezzel a joggal. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) viszonylag ritkán kap ilyen jellegű jogsértésekkel kapcsolatos bejelentéseket. Asztalos Csaba, az intézmény elnöke megkeresésünkre elmondta,

az elmúlt néhány évben két kirívóbb esetet vizsgáltak ki, ami az egészségügyben való nyelvhasználattal kapcsolatos jogsértésre vonatkozott.

Mint kiderült, mindkét eset olyan nagyvárosokban történt, ahol jelentős számú magyar kisebbség él, és mindkét esetben Székelyföldről, különböző vetélkedők miatt odautazott kiskorúakat ért hátrányos megkülönböztetés. Az egyik a fentebb említett kolozsvári eset volt, ahol egy népdalvetélkedőre odautazott 17 éves olaszteleki lányt alázott meg durván egy szakorvos, miután a lány orvosi ellátásra szorult, mert baleset érte.

Amikor a jóérzés nem elegendő. Törvény is szabályozza az anyanyelvhasználatot, még sincs előrelépés. Képünk illusztráció Fotó: Pinti Attila

A másik esetben – ami szinte napra pontosan két éve történt – egy kézdivásárhelyi lányt, egy kosármérkőzésre odautazott ifi női kosárcsapat tagját alázta meg egy temesvári orvos a sportorvosi láttamozás kiállításakor, mert a lány nem beszélt jól románul.

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács mindkét esetben megállapította a hátrányos megkülönböztetést, a pert is megnyerte mindkét esetben, és megbírságolta a kórházat, illetve a hiányos nyelvtudás miatt sértegető orvosokat – tájékoztatott Asztalos Csaba. A diszkriminációellenes tanács elnöke elmondta viszont azt is,

nem tudják, valójában hány ilyen eset történik,

mert a CNCD-nél nem mindig jelentik ezeket a sértettek, de feltételezése szerint a valóságban többször előfordul hasonló, mint ahány esetében kivizsgálás indul.