Holokauszt-túlélők meséltek a lágerek borzalmairól
Az auschwitzi láger 75 évvel ezelőtti felszabadításáról emlékeztek meg Marosvásárhelyen, a zsidó hitközség imatermében. Az eseményen két túlélő is jelen volt, akik megosztották emlékeiket az egybegyűltekkel.
Marosvásárhelyen még öt túlélője van a holokausztnak, közülük ketten vettek részt a megemlékezésen és beszéltek azokról a borzalmakról, amelyeket túléltek.
Diamantstein Zsuzsa és Karpelesz Leopold – mindketten túl a 90. életévükön – arról meséltek, ahogyan otthonaikból elindultak előbb a téglagyári gettókba, majd marhavagonokban a haláltáborokba.
Zsuzsa néni azt emelte ki mondandójában, hogy nem annyira a fizikai fájdalmat volt nehéz elviselni, sokkal inkább azt, ahogyan emberi méltóságukat tiporták sárba.
– fogalmazott. Majd elmondta, hogy édesanyja 47, apja 56, nagyapja pedig 76 éves volt, amikor elveszítette őket. Beszélt a „mosdókról”, ahova „zuhanyozni” vitték az időseket és a gyerekeket, a munkakörülményekről, amelyek közt a fiatal felnőtteket dolgoztatták, valamint az éhezésről, fázásról, megaláztatásokról.
Majd megjegyezte, hogy hozzá kegyes volt a sors, mert mindent túlélt és hazatérhetett. Igaz, reménye, hogy itthon újból találkozhat családtagjaival, nem vált valóra, de
az élet azzal kárpótolta, hogy új családot alapíthatott, szerető férjjel, gyermekekkel.
A láger, ahova Karpelesz Leopold – „Rudi bácsi”, ahogy szólítják – alig 19 évesen került egy Krakkó melletti településre, ahol előzőleg cigányláger volt, amelynek lakóit meggyilkolták, mielőtt a kelet-európai zsidókat odaszállították volna. Azt is elmondta, hogy
bár tudták, hogy Hitler meghalt, mégsem engedték őket szabadon, az SS-felügyelők továbbra is ugyanúgy folytatták kegyetlenkedéseiket a tábor felszabadításáig.
A sok borzalom ellenére azonban egy percig sem veszítette el a reményt, hogy egyszer hazatérhet – mesélte Karpelesz Leopold.
Marosvásárhelyről és a környező falvakból, valamint Szászrégenből, Székelyudvarhelyről, Parajdról, Szovátáról 1944. május 2. és június 6. között szállították a téglagyári gettóba a zsidó lakosokat, körülbelül 7500 embert, akik közül csupán mintegy 1500-an tértek haza.
{A}