Ha frissül az adatbázis, interneten is rákereshetünk a felmenőinkre

Kevesen tudnak arról a digitalizált adatbázisról, amelyet a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kutatócsoportja készített a történelmi Erdély lakosságának adataiból. Az online adattár nem teljes, de így is 360 ezer Erdélyben született, házasodott és elhunyt személy adatait összesítették a kutatócsoport tagjai.

Név, születési év és helységnév alapján kereshetünk rá felmenőinkre, akik az 1814 és 1916 közötti időszakban éltek – ez Erdély korabeli 5,4 milliós lakosságának a 6,9 százalékát teszi ki. Az adatbázis elkészítéséről a projekt vezetője, Luminița Dumanescu korábban a Mediafaxnak elmondta: ez az első romániai adatbázis a történelmi Erdély lakossági adataival, amely hasonló bármelyik más országbeli online adatbázishoz.

Erdély többnemzetiségű és többvallású volta nehezítette az adatbázis összeállítását, amihez az egyházi anyakönyveket használták, amelyek latin, magyar, német és román nyelven íródtak úgy, hogy a román nyelvűek egy részénél a latin, másik részénél a cirill ábécét használták.

Sokszor próbára tette a kutatókat a kézírásos bejegyzések elolvasása, hiszen több mint 300 ezer egyházi anyakönyvoldalt fényképeztek le, összeállították a kor keresztneveinek, helyneveinek és foglalkozásainak a katalógusát.

{A}

Három adatbázis készült: az adatforrások listázása mellett egy standard adatbázist és egy családfa-adatbázist is elkészítettek, utóbbit a széles közönségnek szánták.

Ebben bárki ingyenesen hozzáférhet erdélyi felmenőinek anyakönyvi adataihoz, feltéve ha már feldolgozásra került az adott település. Mint teszteltük, a székelyföldi települések zöme egyelőre nem szerepel az adatbázisban

A kutatók olyan érdekességekre is felfigyeltek, mint az, hogy

a 18–19. században sok nő megtartotta születési nevét, és csak azután vette fel férje családnevét, miután az meghalt.

Érdekes és hasznos adat az is, hogy a huszadik század első felében elterjedt oltások beadása után mennyivel csökkent a gyermekhalandóság a térségben. 1871–1872-ben például rengeteg gyerek halálát regisztrálták az egyházak anyakönyvei a különböző járványok terjedése miatt. A varicella-vírus elleni oltások beadása utáni években pedig számottevően csökkent a vírusos megbetegedések okozta gyerekhalandóság.

A 19. század utolsó évtizedeiben házasságot kötők életkora is árulkodó: a férfiak átlagban 24–29 éves koruk között, a nők 19–26 éves koruk között kötöttek házasságot, ritkaságszámba ment a harminc éven felüliek házasodása.

A jövőben is folyamatosan bővülő adatbázis számos kutatót segíthet munkájában. Jelenleg két nyelven, románul és magyarul találhatók meg az adatok a ide kattintva. A 2014-ben indult projektben a BBTE a norvégiai Tromsői Egyetemmel működött együtt. A kutatáshoz az egyetem 650 ezer eurós norvégiai támogatást kapott, és 24 történész, több szociológus, demográfus, illetve adatfeldolgozó vett részt a munkában.

Erdély népességének felkutatásában segítségül szolgálhat  egy 2007-ben készült magyar adatbázis is, amely az 1850 és 2002 közötti népszámlálási adatokat rögzíti. Tömörített szöveges dokumentum vagy PDF formájában letölthetők ezek a szövegállományok, amelyek a mai Erdély – azaz az egykori Magyarországtól Romániához került területek – településeinek lélekszámadatait tartalmazzák főbb nemzetiségek, illetve felekezetek szerint, itt viszont csak számadatokat kaphatunk, neveket nem. Ez a ide kattintva lehet elérni.