Az egyéni teljesítmény jutalma a csapateredmény
Nem az a lényeg, hogy az első tíz méteren ki a leggyorsabb, hanem az, hogy ki érkezik elsőként célba – hangzott el az útravaló. Kilenc gyermek-, valamint ifi váltócsapat rajtolt az oklándi határból. A Dungó-feredői célnál, illetve a rönkcipelés után kiderült, merre vándorol a serleg.
Tavaly az oklándi Kelemen Imre Általános Iskola érdemelte ki a vándorkupát, így idén a Comité Egyesülettel karöltve ők látták vendégül a Fuss velünk! című sportrendezvény résztvevőit.
A helyi elhelyezőközpont udvarán meleg teával és zsíros kenyérrel fogadták a vendégeket: a székelykeresztúri, súlyosan fogyatékos gyermekek elhelyező központjának képviselőit, a csíkszeredai szociális szolgáltatási központ versenyzőit, az oltszemi elhelyezőközpont gyermekeit, valamint a székelykeresztúri 1-es számú családi típusú elhelyezőközpont csapatát és kísérőiket.
A kezdetektől, majd’ tíz éve a verseny főszervezője és támogatója Baranyai József a hegyeshalmi HSC 1931 képviseletében, aki idén is 15–16 évesekből álló futókkal együtt érkezett Oklándra. Cseke Rozália, a Comité Egyesület elnöke örömének adott hangot, hogy ismét együtt van a baráti versenymezőny: kimozdulnak otthonról, sportolnak és megismerik egymást.
{A}
A téli találkozó egyik fénypontja a bemelegítés volt. Kiváló hangulatban készültek a fizikai erőpróbára – ezúttal nagy körben, mégis egyénileg. Noha mindannyian egyenlő esélyekkel indultak az oklándi temető alatti startszalagtól, a kisebbekkel kezdték a váltót, hiszen a Dungó-feredő felé vezető, 3,5 kilométeres távon a harmadik és negyedik szakasz volt az erőt próbálóbb.
Gyönyörű napsütésben vágtak neki az együttműködést és egyéni teljesítményt egyaránt megkívánó etapoknak. A fel-feltámadó szél hol segítette, hol pedig hátráltatta a futó fiúkat, lányokat. Autó is kísérte a versenymezőnyt, de senki nem szorult segítségre.
Réten, emelkedőn át mindannyian beértek a célba, ahol sokféle finomság, dicséret, meleg ebéd és pánkó várta őket. A kicsi korosztályban az oltszemiek jeleskedtek, a nagyoknál a hegyeshalmi csapat.
A pihenő után következett a második megmérettetés, a rönkcipelés. Ennek a versenyszámnak nincs szabálya, a csapattagok döntötték el, milyen módszerrel tudnak együtt célba érni.
A pihenőidben, míg az általuk hozott sereglegeket, érmeket és egyéb ajándékokat csoportosítgatta, Baranyi Józseffel beszélgettünk. Számára nagyon fontos az erdélyiekkel való kapcsolattartás. Hegyeshalom nem csak testvértelepülése Oklándnak, hanem mindig hazaérkezik oda. A verseny sok évvel ezelőtti elindítása óta egyszer sem hiányoztak a hegyeshalmi HSC 1931 ifjai, és amíg a lehetőségeik engedik, füttyenteni sem kell, jönnek. Segítenek a lebonyolításban, és a jutalmakat is ők hozzák. Természetesen az édességet is, hiszen a versenyzők „mégiscsak gyermekek”.
A kilenc, négy-négyfős csapat közül a díjazásnál Baranyi József kiemelte a székelykeresztúri elhelyező központ képviselőit, „szíve csücskének” nevezve őket. Kézfogást ábrázoló trófeával köszönte meg nekik, hogy jelen vannak – különdíjként, idén is, aranyéremben részesültek.
Eredményhirdetés után a korosztályos lány- és fiúcsapatok az emléklapok és oklevelek mellett kupákat, érmeket, édességajándékokat, írószereket vettek át. A vándorkupát szombattól egy éven át a hegyeshalmi nyertesek birtokolják, akik minden versenyzőt és kísérőt várnak jövőben az ott esedékes téli találkozóra.
