Nem könnyítik meg a vaddisznóállomány megritkítását az új előírások

Nem könnyíti meg a vadásztársaságok dolgát a frissen módosított vadászati törvény a sertéspestis miatt elrendelt vaddisznókilövéseket illetően. Az új előírás ugyan lehetőséget ad a reflektorhasználatra az éjszakai vadászatokon, de a vadászok szerint ez nem nagy segítség.

Kihirdette Klaus Johannis államfő a nemrég módosított vadászati törvényt. A sertéspestist terjesztő vadak, a vaddisznó, róka és sakál vadászata esetében az új előírások lehetővé teszik a reflektorhasználatot az éjszakai vadászatokon, ez azonban nemigen könnyíti meg a vadászok dolgát, akik a sertéspestis terjedése miatt a megszokottnál jóval több vaddisznót kell kilőjenek. Ott, ahol felütötte a fejét a kór, az adott vadászterületen gyakorlatilag a teljes vaddisznóállományt ki kell irtani.

Hargita megyében ilyen Gyepes térsége, ahol egy elhullott vaddisznó teteméből vett minták laborvizsgálata során december közepén igazolták a sertéspestis megjelenését. A vadászterület a Nagy-Küküllő Vadásztársaság ügykezelésébe tartozik, és amint Mărmureanu-Bíró Leonard, a társaság igazgatója portálunk érdeklődésére beszámolt róla, noha szépen teljesítenek vadászkollégái, mostanáig csak a vaddisznóállománynak a felét, a 115-ből mintegy 60 példányt tudtak kilőni az említett vadászterületen.

{A}

„Semmivel se lesz könnyebb” teljesíteni a kilövési kvótát, hiába ad lehetőséget a módosított vadászati törvény a reflektorhasználatra – véleményezte az új előírást a fővadász. Kijelentésére egy találós kérdéssel adott magyarázatot: „ha a szóróra (a vaddisznó lesvadászatára kiválasztott hely, szerk. megj.) kijön tíz vaddisznó, és egyet kilősz, hány marad?” A helyes válasz az, hogy egy sem, ugyanis a többi elmenekül. Nem tud tíz vadász egy lesre kiülni, mert lehetetlen, akárcsak az, hogy egyszerre leterítsenek tíz vaddisznót – mondta a fővadász, aki szerint

a hajtóvadászat jóval eredményesebb lenne, de az nem engedélyezett és ezt tiszteletben is tartják.

Újonnan elhullott vaddisznókat viszont nem találtak, és abból kiindulva – amint arról szaktanulmányokban tájékozódott –, hogy az állat a fertőzéstől számított 3-10 napon belül elpusztul, feltételezhető, hogy sikerült megállítani a környéken a kór terjedését.

Abban azonban nem hisz, hogy eltűnik a sertéspestis, ugyanis – ugyancsak a szaktanulmányok szerint – a vaddisznók szervezetében kialakulhat a rezisztencia a kórokozóra, így nem pusztulnak el, de tovább hordozzák és terjesztik a sertéspestis vírusát.

A hajtóvadászat azért tiltott a gócpontok 13 kilométeres körzetében, hogy a kórokozót esetlegesen hordozó egyedek ne vigyék át más vadászterületekre a fertőzést – magyarázta Benke József, aki a Zetelaka és Társai Vadásztársaságot vezeti, amelynek a gyepesi zónában található vadászterület szomszédságában is van ügykezelt vadászterülete. Ő egyébként naiv elképzelésnek tartja, hogy így sikerülhet megakadályozni a fertőzés terjedését, hiszen a kórokozót számtalan más faj – például a dögevő emlősök és szárnyasok –, is közvetítheti, de akár az emberi tevékenység által is terjedhet. Benke József szerint sem válik könnyebbé a vaddisznóvadászat az éjszakai reflektorhasználatnak köszönhetően.

– fogalmazott, megjegyezve, hogy ez tapasztalható is a sertéspestis miatt megnövelt kilövési kvóták teljesítésének a megkezdése óta. Az állományritkításra vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatban kialakult egy konfliktus is.

– mondta a fővadász, a majdani vaddisznó-szaporulat miatt aggódva. Ő a megnövelt kilövési kvótákat is túl magasnak tartja. Elmondta, egy 100-as keretből – amiben nagyjából 30 a kocák száma – mintegy 70 vaddisznót kellene kilőni, miközben csak 30-40-et szabadna ahhoz, hogy egy állandó populációt fenn lehessen tartani. Mindeközben azt sem lehet tudni, hogy a sertéspestis mennyire tizedelte meg a vaddisznóállományt, tehát a valóságban mekkora a kilövésekkel drasztikusan megritkítandó vaddisznó-populáció – hívta fel a figyelmet a szakember.