A tragédia mellett a megmaradást is jelképezi a madéfalvi veszedelem
„A megpróbáltatásokra nekünk, magyaroknak már régóta megvan a válaszunk, ez pedig a mindennek ellenére való megmaradás” – fogalmazott Pánczél Károly magyar országgyűlési képviselő a madéfalvi veszedelem 256. évfordulója alkalmából tartott keddi megemlékezésen Madéfalván.
A Tamás József püspök által celebrált ünnepi szentmisével nyitották meg a madéfalvi veszedelem 256. évfordulója alkalmából tartott megemlékezést kedden a Szent Anna tiszteletére felszentelt madéfalvi kápolnában. Ezt követően a Siculicidium-emlékműnél folytatódott az ünnepség, ahol elsőként Csibi József, Madéfalva polgármestere köszöntötte a jelenlévőket.
Mint a községvezető ünnepi beszédében kiemelte, az a társadalom, amellyel együtt élni kényszerítette a székelyeket a történelem, szellemileg beszorult egy elavult rendszer rácsai közé.
„Még ha sorjában jönnek is az úzvölgyi hangulatkeltések, akkor sem szabad engednünk a provokációknak. Mi
Magatartásunkkal igyekszünk példát mutatni annak a többségi társadalomnak, amely mind a gazdasági fellendülés, mind a szellemi megújulás terén elég gyengén teljesít. Összetartozunk, Bonyhádtól Madéfalváig. Felelősek vagyunk azért a helyért, ahol élünk. A szülőföldünkért, közösségeinkért és egymásért is. A megemlékezés összekapcsol bennünket, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a munkásságunk által jövőt építünk. Mert az utókor számára a helyi erős gazdaság megalapozása a fennmaradás záloga” – hangsúlyozta Csibi.
A továbbiakban Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök arról beszélt, hogy a székelyek az elmúlt ezer évben hozzászoktak a harchoz, és az összes eddigi csatát őrzi a közösségi emlékezet.
„A székely emberek azonban nemcsak a csatákra emlékeznek, hanem azt is pontosan tudják, hogy ha a haza úgy kívánta, az első sorban, az élvonalban álltak. A székelyek számára egyvalami mindig előrevalóbb volt minden birodalmi érdeknél. Mindennél fontosabb volt, hogy szabadok legyenek szülőföldjükön, otthonaikban” – fogalmazott Borboly.
Sebestyén István népdalénekes rövid előadása után Pánczél Károly magyar országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottság elnöke szólt a megemlékezőkhöz. Köszöntő beszédének elején csodának nevezte, hogy január 7-én magyar nyelven emlékezhettek meg a madéfalvi veszedelem áldozatairól.
– emelte ki a képviselő. Arra is kitért, hogy 1764. január 7-e egy fordulópont volt, ez a dátum a székelyek mészárlásaként íródott be a történelembe. „Több mint kétszázan vesztették életüket a vérfürdőben. Ugyanakkor nem szabad, hogy a madéfalvi mészárlás emlékköve csak ezt üzenje számunkra. Kell hogy lássuk a veszteség mögött a reményt is. A megpróbáltatásokra ugyanis nekünk, magyaroknak már régóta megvan a válaszunk. Ez pedig a mindennek ellenére való megmaradás” – húzta alá Pánczél Károly.
{P12}
Ezt követően arról beszélt, hogy az elmúlt tíz évben a magyar kormány olyan sikeres, határokon átívelő nemzetpolitikai koncepciót valósít meg, amellyel támogatják a Székelyföldön vagy a Kárpát-medence bármely pontján élőket, illetve szülőföldjükön való megmaradásukat, boldogulásukat. „Olyan csodálatos eredményeket tudunk felmutatni, amelyekre méltán büszkék lehetünk.
– fogalmazott a képviselő.
A bécsi udvar 1763-ban megbízta Adolf Buccow tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben három székely és két román határezredet. A székelyek azonban meg akarták őrizni évszázados katonáskodási hagyományukat, kiváltságaikat, és ellenálltak a székely ezredek erőszakos felállításának, amely megszüntette a különállásukat. Buccow tábornokot ekkor Mária Terézia leváltotta. A Buccow helyébe lépő báró Siskovics József altábornagy parancsot adott katonáinak Madéfalva megtámadására, ahol a székelyek vezetői találkoztak. Egy havas téli éjszakán (1764. január 7-én, a vízkereszt utáni hajnalon), vad ágyútűzzel indított támadásban mintegy 200 embert (köztük ártatlan gyermekeket és asszonyokat) mészároltak le. Ezt követően elfogták a székelyek vezetőit, és bűnvizsgáló bizottságot hoztak létre. A mészárlás és az erőszakos katonasorozás következtében kezdődött meg a székelyek kivándorlása Moldvába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángók falvaiban – olvasható a Wikipédián.
{P13}
A megemlékezés utolsó felszólalójaként Tánczos Barna szenátor az elmúlt évre való visszatekintés után azt a következtetést vonta le, hogy győztes és vesztes csatákat is tudhatunk magunk mögött. A győztesek között megemlítette az európai parlamenti választásokkor tapasztalt erős magyar összefogást, a vesztesek közül pedig a június 6-ai úzvölgyi temetőfoglalást.
„Láthatjuk, hogy a győztes és vesztes csaták váltakozásában mennyire fontos az, hogy mi székelyek az elmúlt évszázadokban naponta küzdünk és naponta nyerünk csatákat. Hisz
Ahogy győztes csata minden egyes óvoda, napközi vagy házi feladat, minden egyes előadás a kis kultúrházakban vagy a telt házas színházakban. (...) Ezeknek az apró, mindannyiunk által megküzdött harcoknak a győztes csatái azok, amelyek 256 évvel ezelőtt is fel tudták állítani a térdre kényszerített székely közösséget, és ezek tartanak életben ma is egy erős közösséget” – mutatott rá Tánczos.
{P19}
A beszédek után a jelenlévők elhelyezték a kegyelet koszorúit, majd közös imával és himnuszénekléssel zárult az esemény.
A már hagyományosnak számító madéfalvi ünnepség mellett idéntől Csíkszentmihályon is megemlékeznek 1764. január 7-éről, a Siculicidium napjáról. A mai madéfalvi emlékmű helyén ugyanis eredetileg egy kőkereszt állt, amely ma a csíkszentmihályi templomkertben található. A vérengzésnek egyébként négy szentmihályi áldozata is volt.
{P20}
{A}