Kilencvenöt éves marosvásárhelyi könyvkötő munkásságát ismerték el
Átadták A könyv szenátora elnevezésű díjakat pénteken délelőtt a Maros megyei könyvtár szervezésében. Ezúttal Krón Ernő könyvkötőmestert, Anamaria Oltean nyugalmazott könyvtárost és Csősz Andrea Gabriella nyolcadik osztályos tanulót jutalmazták.
Marosvásárhely közismert személyisége, akinek élete egybeforrt a városnak az utóbbi száz évnyi múltjával, akinek „hétköznapi élete nem hétköznapi történetekről szól”, méltán érdemes A könyv szenátora díjra – méltatta az 1924-ben született Krón Ernőt Lázok Klára, a Teleki Téka osztályvezetője, ismertetve e hosszú élet kiemelkedőbb szakaszait.
Édesapja mellett kitanulta a mesterséget, vizsgázott belőle, és könyvkötőként dolgozott addig, amíg társult az induló marosvásárhelyi bábszínházhoz, ahol 1976-os nyugdíjazásáig dolgozott mint bábszínész. Azóta már 43 éve újból eredeti szakmájának él.
A díjazott megköszönte a kitüntetést, majd arról beszélt röviden, hogy színes élete volt, sok történelmi eseménnyel, amelyeket úgy kellett átélnie, hogy minden körülmények között emelt fővel járhasson embertársai között, és szembenézhessen bárkivel.
{A}
A marosvásárhelyi könyvkötőműhely generációról generációra szállt, a ma már mindenki által Ernő bácsinak titulált tulajdonosa
a harmadik a sorban, aki megörökölte és dolgozik benne.
A mai Krón Ernő nagyapja, akit szintén Krón Ernőnek hívtak, még a 19. század végén indult Felvidékről, Bartfáról, hogy Marosvásárhelyen telepedjen le, alapítson családot az akkor már fejlődésnek induló városban.
A könyvkötő mester átadta a mesterségbeli tudását a fiának, akitől pedig, mikor eljött az idő, a legkisebb fiú vette át a szakmát, amelyet kisebb kitérővel azóta is folytat. Műhelyének érdekessége többek közt az, hogy
még mindig a nagyapja által vásárolt gépekkel dolgozik a mai könyvkötő,
ahogy a legfontosabb kellékeket – ragasztót, papírt, aranyozást – is elődeitől örökölte. A sérült könyveket a száz évnél is régebbi alapanyagok segítségével újítja fel.
{K1}