1899-ben épült meg Gyergyószentmiklós református temploma, a helyi közösség pedig vasárnap ünnepelte a hajlék fennállásának 120. évfordulóját.
„Feladatunk van, amit elődeink bíztak ránk: ők megépítették a templomot, nekünk pedig feladatunk, hogy itt legyünk a templomban” – fogalmazott Ősz Sándor egyházmegyei főgondnok a vasárnapi ünnepélyes istentiszteleten, ahol a gyergyói reformátusok az istenháza 120 éves fennállását ünnepelték.
Az eseményen Szegedi László lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület missziós előadója hirdetett igét, a tékozló fiú példázatára alapozva hangoztatta: a templom az az atyai otthon, amelynek ajtaja mindig nyitva áll, várja a visszatérésünket akkor is ha egy időre elhagyjuk azt.
Mátyás István lelkész rámutatott: templom, az épület önmagában csak kő, beton, és csak akkor lelki hajlék, ha ezt hívek töltik meg élettel. Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere katolikusként is megtiszteltetésnek tartotta, hogy szólhatott az ünnepen, és hangsúlyozta,
most, amikor nyugaton templomokat bontanak le vagy alakítanak át más célokra és egyre távolodnak a keresztény értékektől, nagy dolog, hogy itt nem a leépülés jellemző.
Az ünnepi istentiszteleten Ősz Sándor Előd egyháztörténész tartott előadást a gyergyószentmiklósi református templom és a protestáns hitű közösség múltjáról, a 16. századtól, amikor az a protestantizmus első hatásai itt is éreztették magukat, és ennek jeleként a Szent Miklós templom plébánosa családot alapított.
{A}
A 19. század végén jelentkezett igény, hogy hivatalosan is létrejöjjön egy gyülekezet, és 1899-ben épül meg a templom a Szatmári József ditrói gyógyszerész felajánlásából kapott gyergyószentmiklósi főtéri telken.
Ez volt az akkori Csík vármegye első református temploma.