Mindenhol jó, de a legjobb otthon, a tévé előtt?
Negyedik alkalommal hozta nyilvánosságra a kulturális és szabadidős tevékenységeket vizsgáló éves jelentését az EU statisztikai hivatala, az Eurostat. Ebből többek között az is kiderül, hogy a tagállamok lakossága milyen mértékben szán időt és anyagiakat az említett tételekre, Románia pedig ismét sereghajtó.
A kulturális és szabadidős tevékenységeket vizsgálta nemrég nyilvánosságra hozott felmérésében az Eurostat. A 2015 és 2018 közötti adatokra alapozó mintegy kétszáz oldalas tanulmányban a témakör számos vetületék elemezték, Románia azonban szinte minden tekintetben a sereghajtók között szerepel. Mint kiderült, keveset járunk színházba, moziba, múzeumba, koncertre, keveset olvasunk és általánosan keveset költünk kultúrára és rekreációra, televíziót azonban annál többet nézünk.
A felmérés egyik fejezetében a kulturális és szabadidős tevékenységekre fordított időt vizsgálták. Mint a bevezetőben írták, a kreatív és kulturális programokon való részvétel jelentős hatással van az egyén életminőségére, hozzájárulva az általános jóléthez és a társadalomba való tartozás érzetének erősítéséhez. Az európaiak jelentős része él is ezekkel az előnyökkel, hiszen az EU-s átlag szerint 2015-ban a 16 évnél idősebbek 63,7 százaléka vallotta azt, hogy az elmúlt 12 hónapban részt vett valamilyen kulturális és szabadidős tevékenységen.
Az első helyeken az északi tagállamok végeztek: Dániában a lakosság 85,3 százaléka, Svédországban 85 százaléka és Finnországban 83,7 százaléka kapcsolódik be rendszeresen hasonló tevékenységekbe, a lista másik végén álló Romániában azonban ez az arány mindössze 27,4 százalék.
{A}
A felmérésben három tevékenység kiemelésével további összehasonlításokat is elvégeztek, ezek a moziba járás, az élő fellépések látogatása és a világörökségi helyszínek felkeresése. Mint kiderült, az európai fiatalok (15–29 év között) zöme, 82,8 százaléka időt szánt a vizsgált egy évben legalább egyikre a felsoroltak közül, az idősebb korosztályban (65–74 év) pedig ez az arány 52,8 százalék volt. Romániában viszont a fiatalok kevesebb mint fele (48,5 százalék), az idősebbeknek pedig mindössze 17,5 százaléka ment el moziba, élő fellépésre vagy világörökségi helyszínre egy teljes év leforgása alatt.
Szintén beszédes adatokat közöltek arra vonatkozóan is, hogy milyen gyakorisággal folytatnak valamilyen művészeti tevékenységet (például hangszeres játék, éneklés, tánc vagy festés) az európaiak. Mint kiderült, az első helyen álló Finnországban a lakosság 60,8 százaléka teszi ezt havonta legalább egyszer, Románia pedig ebben a tekintetben is az utolsó helyen végzett 6,4 százalékkal.
Egy másik fejezetben az online kultúrát vizsgálta az Eurostat, hiszen az internet elterjedésével egyre többek számára válik hozzáférhetővé ez az ágazat. Ide tartozik például a filmek és videofelvételek online nézése, koncertek élő közvetítésének követése, játékok kipróbálása és nem utolsósorban a hírek virtuális követése. Fontos megemlíteni, hogy az adatok szerint
2018-ban már az EU háztartásainak 89 százalékában biztosított volt az internet-hozzáférés.
Az is kiderült továbbá, hogy az online kulturális és szabadidős tevékenységek közül a internettelevízió és a videók nézése, illetve az online hírportálok, újságok olvasása volt a legnépszerűbb tavaly, a tagállamok 16 és 74 év közötti internet-felhasználóinak 72 százaléka használta mindkét célra a szolgáltatást.
Az aranyérmesek holtversenye után az internetes zenehallgatás következett a népszerűségi listán 56 százalékkal, majd a játékok letöltése vagy online játszása 33 százalékkal. Romániában internetes hírportálokat, újságokat a felnőtt lakosság 69 százaléka olvas, ami nem esik annyira távol a 72 százalékos EU-s átlagtól. Az internettelevízió és a videók nézése terén azonban már jóval nagyobb a különbség: az EU-s 72 százalékhoz képest nálunk csak a lakosság 26 százaléka folytatja ezt a tevékenységet. Zenét a romániaiak 51 százaléka hallgat online, internetes játékokat pedig 33 százalék tölt le vagy játszik, ezzel pedig
Románia az egyetlen olyan tagállam, amelyben többen játszanak, mint ahányan internettelevíziót vagy videókat néznek.
A kulturális javak online vásárlása tekintetében is elmarad az ország az európai többségtől: míg 2018-ban az EU-s átlag 69 százalék volt, Romániában mindössze 26 százalék ez az arány. Belépőket például a romániaiak csupán 3 százaléka vásárol online, könyveket, magazinokat vagy újságot 5 százalékuk, filmeket és zenét pedig két százalékuk.
A kutatás kultúrára és szabadidős tevékenységekre fordított lakossági kiadásokat tárgyaló fejezetében arra is fény derült, miért olyan alacsony a romániai internettelevízió-nézők száma. Mint kiderült, az EU-s háztartások kiadásaik három százalékát szentelték kulturális javak és szolgáltatások vásárlására 2015-ben. A legtöbbet (28,5 százalék) IT-felszerelésekre költötték, majd a könyvek és az újságok (25 százalék), a különböző díjak és előfizetések (19,7 százalék), illetve a kültéri kikapcsolódás és szórakozás (mozi, színház, múzeum, könyvtár stb.; 15,3 százalék) következnek a népszerűségi listán.
Romániában ezzel szemben a legtöbbet díjakra és előfizetésekre költöttek: a 60,3 százalékkal elsők vagyunk a tagállamok között ebben a tekintetben, így érthető, hogy internettelevízióra már nincs szükség. A többi felsorolt szolgáltatásra értelemszerűen már jóval kevesebbet fordítottak a vásárlók. Lebontva ez azt jelenti, hogy
a kultúrára szánt kiadások zömét tévé-előfizetésekre költötték a hazai fogyasztók,
így újságokra és magazinokra például csak 5,9 százalék jutott, könyvekre 11 százalék, mozira, színházra, koncertekre pedig mindössze 3,2 százalék.
Péter László kolozsvári szociológus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója emlékeztetett, hogy a kutatásban vázolt kedvezőtlen hazai helyzet nem számít újdonságnak, hiszen amióta elvégzik a kultúrafogyasztási barométer felméréseit, mindig ilyenek az eredmények.
„A mérésből az derül ki, hogy kevesen fogyasztják a kultúrát, ha azt magaskultúrának definiáljuk. A magaskultúrához azonban egyesek sajnos sehol sem férnek hozzá: ennek költsége van, illetve objektív feltételei is. Ilyen a kulturális infrastruktúra, ami a nagyvárosokon kívül alig van,
Amúgy mostanság egy erősen tudásellenes véleményklíma alakult ki, amiben a magaskultúra nem is érték” – mondta a szociológus.
Kitért arra is, hogy létezik egy jelentős „szétfejlődés”, ami egy nagyon szűk réteg esetében azt eredményezi, hogy globálisan fogyaszthatja a kultúrát: bármit megvehet digitálisan, elutazhat külföldi előadásokra, tárlatbemutatókra, Netflix, Amazon Prime (filmek), Readly (folyóiratok) vagy Spotify (zene) előfizetése van. Ezzel párhuzamosan azonban
létezik egy növekvő tömeg, aki az alapvető kultúrához sem fér hozzá.
„Előbbi réteg mindenevő – magas és populáris kultúrát egyaránt fogyaszt –, és van választási lehetősége, míg utóbbi csak a populáris kultúra tévés változatához vagy a Facebookhoz fér hozzá, és nincsen választási lehetősége sem. Ők a masszív tévénézők” – fogalmazott Péter László. Szerinte a megoldás abban állhat, ha fejlődhetne a kulturális infrastruktúra, ha javulna a hozzáférhetősége, és persze ha az iskola megtanítana szelektálni az információk és főleg a különböző csatornák között.
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője a téma egy másik vetületére is felhívta a figyelmet, hiszen meglátása szerint a kultúrafogyasztást illetően vigyázni kell, hogy az adatokat a különböző országok és kultúrák ismeretében értelmezzük. Elmondása szerint érdemes úgy megközelíteni a kérdést, hogy ismeretet szerzünk a különböző országok kulturális intézményeiről, oktatási rendszeréről, turizmusáról, az átlagfizetésről, ugyanakkor azonban egy ország sem tekinthető homogénnek, ezek mögött a számok mögött közösségek, szokások, civilizációs vívmányok egyaránt felsorakoznak.
Ezáltal Románia is több régióra osztható, vannak nagyvárosias jellemzők, de vidéki és egészen elmaradott régiók is az országban. „Ha magunkra, székelyföldiekre vonatkoztatunk, van egy érdekes példám. Jó néhány évvel ezelőtt végeztünk egy felmérést a Pogány-havas kistérségben, a kultúrafogyasztást vizsgáltuk. Akkor jöttünk rá, hogy nem alkalmazhatók az adatfelvételnél a nagyvárosokban bevett statisztikai kategóriák, miközben elmondható, hogy fontos szerepet tölt be a kultúra a térségben. Ez azért van, mert a hagyományos falusi közösségek ünnepei, szokásai, amelyeknek fontos szerepe van az esztendő folyamán, nem jelennek meg a statisztikai nyilvántartásban, ezért olyan, mintha nem is léteznének” – hívta fel a figyelmet az igazgató.