Ők csak szabadon akartak élni
Azokra emlékezünk, akik 63 évvel ezelőtt hősi halált haltak. Nem akartak hősök lenni és nem akartak meghalni, csupán azt szerették volna, hogy szabadságban éljenek – fogalmazott a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templomban zajló megemlékezésen Nagy László unitárius tiszteletes.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete által szervezett megemlékezésen beszédet mondott Soós Zoltán, Marosvásárhely RMDSZ-es polgármesterjelöltje. Kifejtette: a magyar közösség a történelem során többször bizonyítani tudta, hogy Európában szükség van egy olyan nemzetre, amely válságos időkben helyes irányt mutat, legyen szó török veszélyről vagy morális szellemi válságról. Soós rámutatott, 1956 is hasonló pillanat volt.
Arról szólt a propaganda, hogy ez egy emberarcú szocializmus, egyenlőség van, mindenkinek van munkahelye, nincs éhezés. De mélyen hallgattak a zsarnokságról, az elnyomásról, és arról, hogy nem szabad elmondjuk szabadon, amit akarunk.
– fogalmazott Soós Zoltán, aki szerint az 1956-os magyar forradalom s annak emléke azt jelzi ma is nekünk, hogy van értelme harcolni és, hogy a legfélelmetesebb hatalommal is szembe lehet és kell szállni.
– mondta Soós Zoltán polgármesterjelölt.
A megemlékezésen a beszédek után emlékoklevelet adtak át négy marosvásárhelyinek, akik 1956-ban kiálltak a szabadságért: Gráma János, Kelemen Kálmán és Tatár-Péterfi Irén személyesen vette át az oklevelét, Rendes Lajosnak mások juttatják el. A megemlékezőknek az 56-osok meséltek is arról, hogy mik történtek 63 évvel ezelőtt. Kelemen Kálmán például elmesélte, volt három hónap, amikor a börtönben is csak az ágyak alatt, a betonon, a porban aludt, de legalább előkelő társaságban volt, papok, költők között.
{A}