Nem csak tizenhárom vértanú adta életét a szabadságharc után
Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete a Bolyai téri unitárius templomban tartotta október 6.-i ünnepi rendezvényét vasárnap délután, az Aradi tizenhárom emléknapján.
Az emlékműsor Nagy László unitárius lelkész áhítatával kezdődött. aki a múlt és a hősök tiszteletéről beszélt.
Kilyén Ilka színművész, műsorvezető a gyásznapról szólva kiemelte, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leveréséhez az osztrák csapatoknak az orosz hadseregtől kellett segítséget kérniük, és végül túlerővel sikerült a magyarokat térdre kényszeríteniük.
Az Aradi tizenhárom kultusza a kivégzést követően egy-két órán belül már elkezdődött
– hangsúlyozta a műsorvezető.
A Gecse utcai református egyházközség Evangélium kórusa énekelt, majd a 170 éve kivégzett vértanúkról, az azt megelőző eseményekről és a következményeiről Pál-Antal Sándor történész, akadémikus tartott előadást. Rámutatott, hogy nyugodtan kiegészíthetjük a tizenhárom gyertyát még jónéhánnyal, hiszen
az Aradon kivégzettek mellett még voltak vértanúi a magyar szabadságharcnak.
{A}
A Világos melletti, 1849. augusztusi fegyverletétel a szabadságharc végét jelentette és annak ellenére, hogy a császáriak kegyelmet ígértek, nem tartották be a szavukat. Többen az emigrációt választották, sokan a bujdosást. Haynau bosszút forralt és bosszút állt. Akkoriban ilyen mondatok hagyták el az osztrák döntéshozók ajkát: „A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk”, vagy „Egy kis vérfürdőtől nem kell megijedni” – idézte a történész a császáriak kegyetlenkedését.
Az Aradi tizenhárom névsorát még három vértanú nevével egészítette ki a történész: Ormai Norbert, Kazinczy Lajos és Ludwig Hauk.
Őket szintén Aradon végezték ki 1849. augusztusa és 1850. februárja között. A törvényszék elé idézettek száma azonban az ezret is meghaladta, – hangsúlyozta Pál-Antal Sándor, aki kitért a székely vértanúkra is, akiket néhány évvel később végeztek ki Marosvásárhelyen.
Bár a vértanúk kultusza néhány óra múlva a kivégzések után elkezdődött, emlékművet a vesztőhelyre csak a kiegyezést követően állíthattak. Egy eperfát ültettek kezdetben oda, ahol a bitófák álltak, majd emlékkövet helyeztek a kiszáradt eperfa helyére.
Aradon 1890-ben avattak emlékművet, Budapesten és több nagyvárosban is utcát neveztek el a vértanúkról.
Marosvásárhelyen utca viselte Kiss Ernő, Lenkey János, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly és Batthany Lajos nevét. Ám ezeket a hatalomváltáskor átnevezték.
Az ünnepi műsorban fellépett továbbá Berekméri Réka, Dávid Gergő, és Domahidi Sára a marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákjai.