Magyar állami kitüntetésekkel ismerték el a közösségükért tevékenykedő személyiségek munkáját
Az erdélyi magyar közösség érdekében kifejtett munkásságukért hat erdélyi személyiség részesült magyar állami kitüntetésben. A Magyarország köztársasági elnöke által adományozott rangos elismeréseket csütörtökön adták át Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán.
Újra ünnepélyes eseménynek adott otthont a csíkszeredai Lázár-ház, ahol csütörtökön hat erdélyi személyiséget részesítettek magyar állami kitüntetésben az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából.
{A}
Az Áder János, Magyarország köztársasági elnöke által adományozott kitüntetéseket Tóth László főkonzul adta át a díjazottaknak a magyarságért vállalt hivatásuk és a közösségért kifejtett tevékenységük elismeréseként.
Antal Zsolt táncművész, táncoktató, koreográfus, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tagja munkásságáért Magyar Ezüst Érdemkeresztet vehetett át. A néptáncos 1970-ben született Csíkkarcfalván. Már általános iskolai tanulmányai alatt kapcsolatba került a néptánccal, amely végig kísérte egész eddigi életét.
Alapító tagja az 1990-ben alakult Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek, amelynek aktív táncosa a mai napig.
Számos előadás színpadra kerülésében alkotóként és koreográfusként vett részt, szabadidejében mai napig táncoktatóként tevékenykedik.
Demeter Lajos, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár nyugalmazott könyvtárosa Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
A róla írt laudációból megtudtuk, hogy 1953-ban született Sepsiszentgyörgyön. Nem képzett történészként ugyan, de összetett helyismereti munkák kerültek ki a keze alól. 2001 nyarától 2018 őszéig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott a sepsiszentgyörgyi könyvtárban. Számos kutatásban vett és vesz részt, erdélyi és magyarországi neves történészekkel dolgozik együtt.
Fazakas János néptáncpedagógus, a Maros Művészegyüttes volt tagja szintén a Magyar Arany Érdemkeresztet vehette át. A kitüntetett 1960-ban született Nyárádszeredában. Sikeres néptáncos pályafutása nem volt akadálymentes, de
mindig hű maradt szülőföldjéhez, a néptánchoz, művészi elveihez.
Életútjának meghatározó állomása volt a Maros Művészegyüttes, ahol 1990 augusztusától 2011-ben történt nyugdíjba vonulásáig dolgozott, de párhuzamosan megkezdte a Maros megyei falvakban való néptáncoktatást is. Nemcsak Erdélyben, hanem Európában és a Távol-Keleten is elismert néptáncoktató még ma is.
Ferencz Sándor Csaba karnagy, a nyárádszeredai Bocskai István Dalkar vezetője, a Nyárádszeredai Elméleti Líceum nyugalmazott zenetanára a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Laudációjában elhangzott, hogy 1941-ben született Gyergyócsomafalván.
Tanulmányai elvégzését követően zenét oktatott a Margitai Elméleti Líceumban, közben több kórust is vezetett. Később zenei szakirányító lett a Maros Megyei Művelődési Osztályon, majd a koronkai művelődési otthon igazgatója, majd ugyanabban az évben a Nyárádszeredai Elméleti Líceumba nevezték ki zenetanárnak, ahol 2003-as nyugdíjazásáig tanított. 1991-ben alapította meg a Bocskai István Dalkart, mely 2005-től jogi személyként működik.
A kórusnak jelentős szerepe van a Nyárádmente kulturális életében.
2014-től a Jobbágyfalvi Nagy Ferenc férfikart is vezeti.
Gazda Klára néprajzkutató, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének nyugalmazott egyetemi docense a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át.
A kitüntetett 1944-ben született a Kovászna megyei Zalánban. A kolozsvári tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos oklevelet szerzett, majd 1976-ban az ELTE doktori iskolájában szerzett doktori címet. 1991-től a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének adjunktusa majd docense, 2008-ig. A magyar etnológia-folklorisztika módszeres művelője.
Kutatásai a tárgyi kultúra, a gazdálkodás és életforma, a díszítőművészet és a népköltészet területére terjednek ki.
Több alapkutatás kezdeményezője és irányítója, Székelyföld és Moldva különböző kisrégióiban.
Vetró András szobrászművészt Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki. A képzőművész 1948-ban született Temesváron. 1973-ban végzett a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakán. Diplomázását követően 1973-ban Kézdivásárhelyre kérte kinevezését, ahol mintázást, rajzot és művészettörténetet tanított a helybéli Nagy Mózes Líceumban, egészen 2014-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig.
Több mint négy évtizedes művészi munkássága során
a magyar, és különösen az erdélyi magyar történelem szinte minden meghatározó személyiségéről, Szent Istvántól Nagy Imréig készített szobrot, domborművet vagy plakettet.
Köztéri alkotásai nemcsak szülőföldjén, hanem a Kárpát-medencében és Európában is megtalálhatóak.
