Teréz anya, a szeretet misszionáriusa

Egy emberöltő ritkán elég ahhoz, hogy az életszentség hírében álló kortársunkat a boldogok avagy szentek között tisztelhessük. Az augusztus 5-én, csütörtökön ünnepelt szent, Kalkuttai Teréz (1910–1997), milliárdok Teréz anyája ritka kivétel. 

A Loretói Miasszonyunk szerzetesnőjeként egy dardzsilingi vonatutazáson döbbent rá az indiai kasztrendszer páriáinak nyomorúságos helyzetére.

Nem volt nyugvása a kényelmes kolostorban, Jézus hívását követve odahagyta az úrilányok tanítását is, és a továbbiakban a kalkuttai nyomornegyedben élőkért dolgozott.

1950-ben kapott jóváhagyást a Szeretet Misszionáriusai szerzetestársulat, amely előbb Indiában, majd világszerte elterjedt. 1965 óta pápai jogú társaság.

{A}

Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el, 1979-ben Béke Nobel-díjat kapott. Már életében szentként tisztelték. II. (Szent) János Pál pápa avatta boldoggá 2003-ban, Ferenc pápa 2016-ban emelte a szentek sorába. A Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó és az általa alapított Szeretet Misszionáriusainak védőszentje.

Bálint Lajosnak, Erdély első érsekének kérésére 1990 júniusában érkezett Teréz anya Sepsiszentgyörgyre.

Letelepítette „leányait”, és a templom, illetve a rendház felépítését kezdeményezte, amihez támogatókat is szerzett. Visszatért 1992-ben, amikor a két létesítményt felszentelték.