Nagy Szent Gergely, a tudósok, tanítók, tanárok, tanulók, iskolák védőszentje

Az antik kultúrán nevelkedett rómaiak utolsó nemzedékéhez tartozik a ma ünnepelt egyháztanító, Gergely pápa, akit az utókor a „nagy” névvel illet. Noha az utolsó római és első középkori pápát liturgikus reformjai és a nevéhez kötött gregorián zene tette halhatatlanná.

Közigazgatási pályán kezdte, Róma prefektusa volt. Lemondott tisztségéről, visszavonult atyja palotájába, amelyet kolostorrá alakított. Diakónussá szentelése után a pápa állandó követe lett a konstantinápolyi császári udvarban. A Tiberis 589-ben elöntötte Rómát, járvány pusztított, a pápa is életét vesztette. A római nép és a klérus Gergelyt látta alkalmasnak a pápai szék betöltésére.

„Isten szolgáinak szolgájának” sikeres gazdaságpolitikája mellett gazdag a liturgikus és irodalmi hagyatéka. 854 levél maradt fenn tőle.

A középkor legolvasottabb szerzője volt. VIII. Bonifác negyedikként a nagy nyugati egyházatyák közé sorolta.

{A}

Az első szerzetes-pápát 590. szeptember 3-án szentelték püspökké. A naptárreform óta ezen a napon ünnepeljük.

1969 előtt temetése napján, március 12-én emlékeztek meg róla, mint a tudósok, tanítók, tanárok, tanulók, diákok, iskolák védőszentjéről.

A középkorban a Gergely-nap iskolai ünnep volt, gyermekdalaink tükrözik a hagyományt. A név népszerűsége miatt eredeti helyén, március 12-én szerepel. Patronátusa alá tartoznak a kóristák, kórusiskolák, énekesek, zenészek, kőművesek, gombkötők, paszomántosok.