Így segíthetünk a fuldoklónak anélkül, hogy mi is a vízbe vesznénk

Szász Cs. Emese • 2019. augusztus 25., 10:20

Egy héten belül két fulladásos eset is volt Maros megyében, a kánikula alatt megnőtt ezeknek a baleseteknek a száma is. Sokat tehetünk azonban azért, hogy megelőzzük a szerencsétlenséget – mondják a szakemberek –, miközben az sem mindegy, hogyan próbálunk segíteni egy fuldoklónak.

Úgy segítsünk a bajba jutott személyen, hogy közben a mi életünk se kerüljön veszélybe. Képünk illusztráció • Fotó: 123RF

Tavaly és az idén is az volt a tapasztalat, hogy bizonyos időszakban megnő a fulladásos balesetek száma. A ciklikusság pedig nem véletlen, leginkább a kánikulában szoktak gyakrabban előfordulni az ilyen balesetek – véli a Maros Megyei Hegyi-, Vízi- és Barlangimentő-szolgálat vezetője, Kovács Róbert, miután egy héten belül kétszer is vízbe fúlásos esethez riasztották az alakulat búvárcsapatát.

„Kánikulában azért gyakoribbak a balesetek, mert sokan felhevült testtel ugranak be a vízbe, ami sok bajt okozhat, akár szívleállást is, ugyanakkor ilyenkor a partokon több sör, alkohol fogy el, az alkohol befolyása alatt pedig az ember bátrabb lesz, olyan helyekre is bemerészkedik, ami meghaladja az úszótudását” – mondta elöljáróban a hegyimentő.

A legutóbbi két eset is alátámasztja mondanivalóját, Gernyeszegen ugyanis – a szemtanúk állítása szerint – egy ittas férfi hajolt be a Marosba, hogy megmosakodjon, de belezuhant, nem is jött fel többé a víz felszínére az 54 éves férfi. A radnóti eset egy 66 éves férfival történt, aki fürdeni ment a vízbe a Maros radnóti gátjánál, majd elmerült. Kovács Róbert szerint ilyenkor sok minden történhet a szívleállástól, a lábgörcsig, az is lehet, pánikba esett, rosszul lett az illető.

Elővigyázatossággal megelőzhető lenne

Idén hat-hét esethez riasztották az alakulat búvárcsapatát, ami nem kevés, de ahhoz képest, hogy volt olyan is, amikor harminc holttestet kerestek a vízben, jelentős csökkenés. Amúgy ez nem az a helyzet, amikor életet mentenek a hegyimentők,

az alakulat búvárcsapatát mindig akkor riasztják, amikor már nem találják az elmerült embert egy ideje. Ilyenkor már csak a test megkeresése a feladatuk

– tudtuk meg Kovács Róberttől, aki búvároktatóként folyamatosan képezi a csapatot, már tíz búvárkeresőjük van a szolgálatnál.

A szakember szerint a balesetek jó részét meg lehetne előzni némi elővigyázatossággal. Az első és legfontosabb szabály, hogy mérjük fel az úszótudásunkat, és ha nem úszunk elég jól, akkor maradjunk inkább a strandokon, kijelölt úszóhelyeken, ahol sokan vannak, van felügyelet, és van, ki vigyázzon az emberre, ha bajba kerül; vagy olyan helyekre menjünk fürdeni, ahol ismert a terep, tudjuk, milyen mély a víz, vannak-e hirtelen mélyedések. Emellett még az is nagyon fontos, hogy hőségben ne ugorjunk a hideg vízbe, mert teljesen más a test és a víz hőmérséklete. Aki érzékenyebb erre, azoknál okozhat baleseteket a hirtelen hőkülönbség.

{A}

„Ugrani, fejest ugrani olyan helyeken különösen veszélyes, mint a Maros vagy a különböző tavak, ahol nem ismerjük a medert. Lehetnek víz alatti akadályok, ezek a vizek nem átlátszók, nem tudjuk, hogy van-e ott kő, szikla, bokor, faág vagy bármi, ami balesetet okozhat” – tanácsolta a hegyimentő, aki szerint aki nem úszik jól, a nagy sodrású, ismeretlen mélységű vizeket is kerülje el, és mindig maradjon közel a vízparthoz, hogy ha bármi történik, hamar ki tudjon jutni a vízből. Ugyanakkor

fontos szabály, hogy ne legyünk egyedül, legyen egy társunk, aki segíteni tud, ha bajba kerülünk.

Segíteni, de nem mindegy, hogyan

Természetesen az sem mindegy, hogyan próbálunk segíteni, ha egy fuldoklót látunk. Ugyanis könnyen bajba kerülhet az is, aki életet akar menteni. „Nagyon kell ügyelni, mert a fuldokló pánikba esik, az életéért harcol. A megmentése nem úgy fog történni, hogy mi odaúszunk mellé, ő pedig nyugodtan megfogja kezünket, vállunkat, és kiúszunk vele a partra. Nem,

az első reakciója az lesz, hogy megragadjon, lenyomjon a víz alá, ránk álljon, mert azt akarja elérni, hogy fent legyen a víz tetején és levegőt kapjon.

Ezeket az eseteket általában csak nagyon jó úszók tudják kezelni, akik ismernek mentési technikákat is” – hívta fel a figyelmet a szakember. Kovács Róbert inkább azt javasolja,

úgy próbáljunk segíteni egy fuldoklónak, hogy keressünk valamit, amit odanyújthatunk neki:

egy hosszabb faágat, egy deszkát a partról, kössük össze a nadrágunkat, blúzunkat, és jó másfél-két méterről nyújtsuk azt a bajba került személynek, azzal ki fogjuk tudni húzni a partra, miközben a mi életünk sem kerül veszélybe.

„Sajnos nem egyszer történt meg, hogy az is meghalt, aki bement segíteni, de történt olyan is, hogy volt annyi ereje, hogy kilökje a sekélyebb vízbe a fuldoklót, de neki már nem volt ereje kiúszni, életét veszítette” – mutatott rá. A búvároktató szerint

a pár percet levegő nélkül töltött személynek újraélesztésre van szüksége,

ezért jó lenne, ha minél több ember tudná az elsősegélynyújtás alapjait. Kovács Róbert szerint ideális lenne, ha már iskolában elkezdenék tanítani az ilyesmit, hogy bárki segíteni tudjon ilyen helyzetekben.

Maros megyében amúgy a legtöbb fulladásos baleset a Marosban történik. Hosszan szeli át a folyó a megyét, sok kisebb és nagyobb város, település mellett folyik el. A folyó medre nem sima, sokszor megtörténik, hogy derékig érő víz után egy-két lépéssel beljebb már négy-öt méteres mélységű a víz. A Maros mellett a Bözödi-tóban is gyakran lelik halálukat a fürdőzők, hisz helyenként 14–16 méteres mélységű a tó vize.