Negyedszázaddal ezelőtti újraalakulásával láthatatlan csillagkapu nyílt meg a székelyudvarhelyi Z. Sebess József Cserkészcsapat számára. Napjainkban annyira népes a csapat, hogy öt részre bontva tartották jubileumi nagytáborukat.
Az évfordulós tábor témáját, keretmeséjét a Csillagkapu-sorozat ihlette. „Az eddigi táborok témáit kapcsoltuk össze úgy, hogy reggelente a résztvevők más-más korban találták magukat” – tudtuk meg a cserkészcsapat vezetőjétől, Heim Lóránttól. – Időjárás szempontjából volt részünk mindenben: esőben, kánikulában, hidegben, melegben.”
Erdélyben az első cserkészcsapat 1911–1912-ben alakult Z. Sebess József testnevelő tanár vezetésével. Innen az udvarhelyi csapat neve. 1993. október 23-án alakultak újra.
A csapatot Geréb Péter cserkésztiszt, matematika szakos tanár tizenhárom éven át vezette. 2006 szeptemberétől Heim Lóránt segédtiszt vette át a stafétát.
„1994 nyarán szervezte csapatunk az elő nyári cserkésztáborát, akkor még a csapatban egy őrs, 8 fő tevékenykedett. Jelenleg a csapat 130 tagot számlál. A létszám miatt évek óta korosztályokra bontva szervezzük a nyári táborainkat” – részletezte Heim Lóránt.
A 08. számú Z. Sebess József Cserkészcsapat fennállásának 25. évében a csapat egykori és jelenlegi tagjainak a Bethlen Gábor Alap támogatásával Zeteváralján jubileumi nagytábort szervezett. Céljaik között szerepelt megmutatni a közösségben rejlő erőt – aktív, testet-lelket építő együttléttel. Nem titkolt szándékuk volt a már nem aktív cserkészek visszacsábítása is.
A táboridőt öt részre osztották. A vezetők és őrsvezetők előtáborral kezdtek. A két nap elegendő volt, hogy a felszereléseket kiszállítsák és a fontosabb tábori építményeket elkészítsék. A hónap elejétől a 12–35 éves korosztály vette birtokba a helyet, 7-éig nekik szerveztek programokat: a kézműves foglakozásokon nemezelés, tulipánvarrás, égethető gyurmázás, dekupázs, batikolás szerepelt a kínálatban. A Hargita megyei Hegyimentő Szolgálattal közösen túráztak a Madarasi Hargita csúcsára. Nem hiányoztak a szabadtéri játékok, a számháború, a méta, a paintball, az akadálypálya sem.
{A}
Aztán 7-én megérkeztek a kiscserkészek. „Tapasztalatunk szerint
– jegyezte meg a csapatvezető. – Számukra olyan programokat szerveztünk, amelyek során megtanulták és megtapasztalták a jól végzett munka és a segítségnyújtás örömét, hiszen a cserkész, ahol tud, segít, és minden cserkészt testvérének tekint.” A kiscserkészek gravíroztak, gyöngyöt fűztek, égethető gyurmával dolgoztak, csapatjátékokon vettek részt.
Szombaton ünnepélyes fogadalom- és ígérettételre került sor, amelyre meghívtuk a bennünket támogató szervezetek képviselőit, partnereinket, családtagokat. Voltak olyan szülők, akik kint is aludtak, és végül elmondták: noha gyermekük sokat mesél a cserkészéletről, tevőlegesen egész más volt megtapasztalniuk, mennyi mindent megtanulnak a játékos, készségeket és testet-lelket fejlesztő tartalmas, aktív kikapcsolódás, együttlét során.
A hálaadáson Isten igéjét Bereczki-Orbán Zsolt református lelkész hirdette. A nap folyamán kis fénykép-, illetve relikviakiállításra, majd estebédre került sor. „Oklevelet nyújtottunk át a 80 éves Geréb Péter volt csapatvezetőnek, Mihály Lórántnak és Péterfy Róbertnek, a legrégebbi máig aktív csapattagoknak” – zárta beszámolóját Heim Lóránt.
Vasárnap este tábort bontottak. Nehéz, de izgalmas és felemelő, testet-lelket erősítő táboron vannak túl – készen az újabb huszonöt évre.