Domonkos, a rendalapító szent, a varrónők és szabók patrónusának emléknapja

A dominikánus rend, a rózsafüzér társulatok, a varrónők és szabók patrónusa, Domonkos, 1170-ben született Kasztíliában. Papként a kunok között akart téríteni, ám III. Ince pápa a dél-franciaországi Albi városába küldte, hogy az albigenseknek nevezett kathar eretnekeket visszavezesse az egyházba.

Két társával 1212-ben Toulouse-ba ment. Ez tekinthető a róla elnevezett koldulórend első közösségének, amely 1217-től a püspököknek alárendelve, az ágostonos regula szerint működik. A hit tanításának és az eretnekek térítésének szentelték életüket. A rend tagjai teológiát végeztek, alaposan felkészültek az igehirdetésre.

Domonkos legendájából tudjuk: édesanyja, fia születése előtt álmában egy kis tarka kutyát látott, pofájában égő fáklyával, amellyel lángba borította a világot. A domonkos rend 1218 után gyorsan elterjedt Európában.

A képzett, kiváló szónoki képességű domonkosokat „az Úr kutyáinak” nevezték. A szerzetesrendek közül elsőként ők jelentek meg Erdélyben.

Szebeni és a besztercei rendházuk a tatárjárás előtt keletkezett, a segesvári, szászsebesi, brassói, gyulafehérvári, alvinci a 13. században; a kolozsvárit 1397-ben, az udvarhelyit 1524-ben alapították. A középkor végén, a legtekintélyesebb szerzeteskolostorok közelében öt női zárdájuk volt.

Augusztus 8-án, Szent Domonkos áldozópap emléknapján, délelőtt 11 órától tartják a csíkszentdomokosi plébániatemplom búcsúját. Az ünnepi szentmise szónoka P. György Alfréd csíkszentdomokosi születésű szerzetes pap, az osztrák kamilliánus tartomány generális delegátusa lesz.