Egy héten át zenéltek, énekeltek, alkottak együtt a baptista gyermekek

A magyar baptista Vasárnapi Iskolai Szövetség (VISZ) harmadik zenetábora minden eddigi rekordot megdöntött: százharminc résztvevő gyakorolt egy héten át a réz- és fafúvós, vonós, pengetős illetve ütős hangszereken, a kis zongoraszólisták buzdítás nélkül telepedtek a hangszer mellé. Újdonságokkal is szolgált az együttlét.

Egész Románia területéről érkeztek a résztvevők a Hargita Keresztyén Táborba, néhányan pedig Magyarországról, és volt egy erdélyi származású, Kanadában élő család is – tudtuk meg Máté Imola szervező tanártól. A táborozók kétharmada visszatérő zeneszerető gyermek volt, a többiek most először vettek részt a programsorozaton.

Már hét közepén fájlalták, hogy túl rövid számukra ez a gazdagító alkalom, és kérdezgették: jöhetnek jövőben is?

A visszaérők könnyebben átvették a tábor rendjét és segítették az újakat a zenetermek megtalálásában, illetve a szabadidős programok kiválasztásánál. Idén több család is részt vett – voltak, akik kikapcsolódásképpen, mások önkéntesekként vállaltak ügyeleteket – részletezte a tábor zenei felelőse, a békési, jelenleg az udvarhelyi baptista gyülekezetben szolgáló Lisztes Piroska zenetanár, karnagy. Újdonságot jelentettek a korábbi évekhez képest a csoportos zeneelméleti órák, amelyeket Juhász Katalin kórusvezető tartott 10–12 fős csoportokban. Másik újdonság, hogy több 14–15 éves fiú jelentkezett idén. Számukra hangtechnikai alapismereteket nyújtott Kelemen Attila, és megtanította a hangosítást és a szövegvetítést is.

A hangszertanulás mellett az Istenhez való közeledést és kapcsolódást, ugyanakkor az Őt dicsőítő lelkület gyarapodását is szolgálták a programok – az áhítatokon, a kórusműveken át a kisközösségi foglalkozásokig.

„Isten munkálkodott” – osztotta meg érzéseit Máthé Imola. Nagyon sok gyermek szívét megérintette, miközben imafalat vontak a tábor köré, és páratlan lelkesedéssel tanulták a kedvelt avagy választott hangszert. Az egyéni próbák és a közös, zenekari kíséretes vagy hangszeres kóruséneklés mellett bibliaismerettel is gyarapodtak. Idén Eszter történetével ismerkedtek, és korosztályos lehetőséget kaptak egy vetélkedő keretében számot adni a tudásukról. Bőséges volt ennek is a jutalma végül. Két lelkipásztor az Amerikai Egyesült Államokból, a lelkészházaspár pedig Angliából érkezett. Ők igével, bibliai történetekkel, énekkel szolgáltak. A napok során számos készségfejlesztő, kapcsolatépítő és sport tevékenység közül választhattak a gyermekek – a tevékenységeket tíz tanító és ugyanennyi gyermekmunkás vezette.

{A}

Az egyéni órarend szerinti hangszeres foglalkozásokon tizennyolc hazai és magyarországi elkötelezett tanár foglalkozott velük. Köztük Borzási Márk, aki nyolc évvel korábban a békési zenetáborban még a szilágysági Ippről származó diákként vett részt. Tehetségét ott fedezték fel, és bátorították továbbtanulásra. Debrecenben folytatta középiskolai tanulmányait előbb zenetagozatos évfolyamon, majd az orvosi egyetem mellett is zenélt. A táborban zongorát tanított a gyermekeknek, és azokkal a tanárokkal „kakaókoncertezhetett” délutánonként, akiktől korábban tanult. Különleges élmény volt – összegezte tapasztalatait. Emellett egészségügy szolgálatot is vállalt.

A legnépesebb „tanszék” a Máthé Katalin által vezetett ütős szakosztály volt, amely negyven gyermekkel foglalkozott. Újrahasznosított anyagokból zörgő-, csörgő hangszereket készítettek a kézműves foglalkozásokon. Óriási élmény volt a gyermekeknek a hangszerek kipróbálása, és az is, hogy a kórusban zenekari kísérettel énekelhették a keresztyén ihletésű dalokat. Ki-ki bemutathatta szólóban vagy szakcsoportban a héten tanultakat szombaton, a záró hangversenyen – az országos zenehét hangversenyén a családtagok is részt vettek. Nem győztek mesélni végül a „kakaókoncertekről”, melyek során a tanárok játéka gyönyörködtette őket. A tanárok pedig arról, hogy belső indíttatásból gyakoroltak a táborozók, hiszen annyira lelkesedtek a zenéért.