„A magyar érettségin nem szabad megbukni”

Vizsgázó diákok és az általunk megkérdezett magyar szakos középiskolai tanár szerint sem volt nehéz feladat az érettségi magyar nyelv és irodalom írásbeli vizsga tételsorának a megoldása kedden. A három székelyföldi megyében fele annyian – összesen 3109-en – vizsgáztak magyarból, mint előző nap románból.

A magyar nyelv és irodalom írásbeli tételsorának a biztonságára már sokkal jobban vigyáztak az oktatási rendszerben, mint a román írásbeli feladataira, amelyek hétfőn, nem sokkal a vizsga befejezése után már felkerültek az oktatási szakportálokra. A keddi magyar írásbeli tételsoráról még délután kettő után is csak a vizsgázó diákok beszámolói alapján voltak információi a magyar szakos tanárok egy részének.

Volt olyan középiskola is, ahol több mint egy órával a vizsga befejezése után is azt közölték érdeklődésünkre, hogy

a tanintézetben vizsgaközpont van, el voltak zárva mindentől, az épületbe is csak néhány perccel korábban mehettek vissza, így az írásbeli tételsoráról sem tudnak semmit.

Végül a székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskola magyar szakos tanárától, Lőrinczi Kingától kaptunk információkat a magyar érettségi feladatairól, ám ő is megjegyezte, hogy csak a vizsgázó diákok beszámolóira hagyatkozhat, ugyanis ő sem látta még a tételeket. A beszámolók alapján azonban egyáltalán nem tűnt nehéznek számára a magyar írásbeli, és elmondta, kifejezetten örül annak, hogy

a diákok is azon a véleményen voltak, hogy nem okozott nagy fejtörést a vizsga, mindegyik tételről tudtak írni.

A reál szakon végzett érettségizők első feladata egy Petőfi Sándor-költemény elemzése volt. A verselemzést második feladatként egy ismeretlen szöveg követte, ahhoz kapcsolódóan kaptak kérdéseket a vizsgázók és véleményformálásra is kérték őket, talán a siker fontosságáról – tájékoztatott a magyar szakos középiskolai tanár. Értesülései szerint a harmadik feladat egy szereplő bemutatása volt a tananyag részét képező, választható művek – Kármán József: Fanni hagyományai, Jókai Mór: Az aranyember és Móricz Zsigmond: Sárarany – valamelyikéből.

A humán szakon végzett érettségizők tételsora szerkezetében megegyezett az előbbivel, ám tartalmában más volt: ők verselemzésre egy Szabó Lőrinc költeményt kaptak és eltérő volt a második vizsgatételük szövege is, mint a reál szakos végzősöké. A harmadik feladatban Ottlik Géza: Iskola a határon című regénye és Krúdy Gyula: A hídon című novellája közül választhattak – tájékoztatott a vizsgázóktól kapott információk alapján a magyar szakos középiskolai tanár.

{A}

A magyar tételeket Forró-Bathó Ákos Marosvásárhelyen érettségiző bolyais diák úgy értékelte, hogy nem voltak túl nehezek, de könnyűek sem. Elmondta:

egy népdalszerű Petőfi verset kellett értelmezni, amelyről, ha nem írják oda, hogy Petőfi Sándor a szerzője, akkor népdalnak hitte volna mindenki.

A második tétel egy szövegértelmezés volt, amelyben a vizsgázóknak arról kellett esszét írniuk, hogy mi a siker, mennyire lehet azt közösségi érdeknek nevezni. „Ha egy sportoló megsérül és felépülése után kimegy versenyezni, az számára már siker. De de nem csak neki, hanem a családjának, az orvosának, az edzőjének, sőt még a vécés néninek is sikert jelent, hiszen valamennyien ott voltak mellette, mögötte” – fogalmazott erről a feladatról az érettségiző diák.

Beszámolója szerint a harmadik tétel szintén esszé volt, epikus, vagy drámai értelmezés a sorsukat vállaló, vagy beletörődő hősökről. Kármán József: Fanni hagyományai, Jókai Mór: Az aranyaember és Móricz Zsigmond: Sárarany című művei közül választhattak a vizsgázók, de volt lehetőségük a felsoroltakon kívül más irodalmi művet is választani. A többség azonban az említettek valamelyike mellett döntött – mondta Ákos, aki Kármán József regényét elemezte. Ő úgy véli,

a magyar érettségin senkinek sem szabadna megbuknia, hiszen aki magyar diákként magyar középiskolába jár, annak az a legkevesebb, hogy a magyar vizsgája sikerül

– mondta, hozzátéve, hogy ebből a tantárgyból is kellett tanulni az elmúlt négy év során az érettségire.