A tavalyi évtől eltérően, amikor nagyon elszaporodott a fogasfarkú szöcske, 2019-ben jóval kisebb számban vannak jelen Gyergyószéken a rovarok, ahol gólyák és seregélyek lakmároznak belőlük.
Dr. Máthé István, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Kara biomérnöki tanszékének docense szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében rámutat, kedden a Güdüc-patak mentén folytattak vizsgálatokat, ahol a tavalyi évben a legintenzívebb szöcskegradáció volt kimutatható.
„Pontos felmérést nem végeztem, de a helyenként magasra nőtt fűben figyelmesen haladva néhány négyzetméterenként megfigyelhető volt egy-két fogasfarkú szöcske, ami jóval kisebb egyedsűrűséget jelent, mint tavaly, amikor akár harminc-negyven nagyméretű szöcskét is megfigyeltem négyzetméterenként. Helyenként a frissen lekaszált fűben több tucat gólya és száznál is több seregély lakmározott a fogasfarkú szöcske és valószínűleg más szöcske és sáskafajok egyedeiből.”
Elmondta,
a helyszínen megkérdezett több gazda is arról számolt be, hogy az idén jóval kevesebb a fogasfarkú szöcske, és nem okoznak problémát.
Ugyanakkor az egyik füvet gyűjtő gazda azt mondta, hogy szerinte a tavaly valakik repülőgéppel hozták ide a szöcskéket. Hasonló összeesküvés elméletek a tavalyi évben is közszájon forogtak, és úgy tűnik a 2018-as intenzív médiabeszámolások ellenére nem mindenkihez jutott el az az üzenet, hogy
a fogasfarkú szöcske valójában egy őshonos rovarfajunk, és általános jelenléte jó minőségű, nagy fajgazdagságú füves területeket jelez.
– fejtette ki Máthé István.
{A}
A szöcske tömeges elszaporodásra (gradációra) való képességét éppen ezen a területen jelezték először 1871-ben, majd az 1890-es évek végén. Dokumentált nagymértékű romániai elszaporodását utoljára 1948-ban jegyezték fel Kolozs megyében.
{K1}