Könyvsorozattal emlékezett meg Szoboszlay Aladár római katolikus papról a Magyar PEN Club, a két hiánypótló kiadványt szerdán mutatták be a csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyőben.
Az 1926-ban alakult Magyar PEN Club nevű írószövetség és érdekvédelmi szervezet könyvsorozattal emlékezett meg Szoboszlay Aladár római katolikus pap, vértanú emléke előtt, aki a román kommunista diktatúra legkegyetlenebb időszakában szervezkedésbe kezdett a sztálinista állam és kiszolgálói ellen, ezért golyó általi halálra ítélték.
A témával foglalkozó kutatók több kötetben dolgozták fel a Szoboszlay-perből és a megfigyelés időszakából megmaradt dokumentumokat. A szerdán Csíkszeredában tartott könyvbemutatón Vekov Károly 2018-ban Áldozatok és Áldozottak címmel megjelent kötetét ismertették, illetve Tófalvi Zoltán frissen megjelent, A kereszt romániai vértanúi. Az áldozatok vére az égre kiált! című gyűjteményes kötetét, amely perdöntő iratokkal egészíti ki a tragikus sorsú pap elítélésnek ördögi történetét, és új megvilágításba helyezi az egyes szereplőket és a koncepciós eljárás folyamatát.
A csíkszeredai eseményen elsőként Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd átadta a szót a könyvek szerzőinek. Vekov Károly történész rámutatott, hogy Szoboszlay neve kevésbé ismert úgy a magyar, mint a román közegben, így csak egy nagyon szűk kör van tisztában azzal, ki is volt ő. Ez azért is meglepő, mert az általa szervezett mozgalomban résztvevők és elítéltek több mint fele székelyföldi volt, a másik része pedig főként partiumi.
{A}
– elevenítette fel a történész. Hozzátette, amellett, hogy Szoboszlay neve csak szűk körben ismert, egyházi közegben is inkább rossz híre van. „Volt, aki kalandornak tartotta, volt aki idealistának vagy forradalmárnak. Valójában azonban egy elkötelezett katolikus pap volt, aki próbált a nemzete helyzetén segíteni, ennek bizonyítéka az a több mint kétszáz oldalnyi szöveg, amely az ő briliáns személyiségét mutatja be” – húzta alá.
Tófalvi Zoltán is azzal kezdte ismertetőjét a szerdai könyvbemutatón, hogy
a magyar köztudat nagyon keveset tud a hírdedt '50-es évekről, pedig ez a korszak, és ennek megfelelően a Szoboszlay-per is rendkívül izgalmas.
„Sok mindent nem úgy tudunk, ahogy valójában megtörtént. Azért koncentráltam a könyvben a kihallgatási jegyzőkönyvekre, mert a Szekuritátét sok mindennel lehet vádolni, szadizmussal, kegyetlenséggel, bármivel, de a kronológiát mindig pontosan betartották” – mutatott rá Tófalvi. Arra is kitért, hogy a Szoboszlay-per Európában is páratlannak számít, hiszen ha összehasonlítjuk több nagy politikai perrel, kiderül, hogy a más esetekben emberéleteket is követelő ügyekben kevesebb elítéltet végeztek ki, mint a Szoboszlay vezette szervezkedés következtében, ahol tulajdonképpen csak beszélgetések, egyeztetések történtek. Egyik példaként a Ion Antonescuhoz fűződő úgynevezett nagy nemzetárulási pert említette, amelyben tizenhárom személyt ítéltek halálra, végül azonban csak négyet végeztek ki, miközben a Szoboszlay-ügyben tízet. A különbség csak annyi, hogy míg utóbbiak csak beszélgetések szintjén szervezkedtek, előbbiek tönkretették az országot: egymillió román katona vesztette életét, 380 ezer zsidót küldtek halálba, tetteik következményeként pedig gazdaságilag is tönkrement az ország.