Ferenc pápa: a csíksomlyói zarándoklat Erdély öröksége
A zarándoklat jelentőségéről, a kegyhelyek fontosságáról, az együvé tartozásról, a jövő építéséről és a kiengesztelődés ösvényein való járásról beszélt Ferenc pápa Csíksomlyón ünnepi prédikációjában.
Isten iránti örömmel és hálával vagyok ma itt, ezen a történelmi értékekben és hitben gazdag, kedves Mária-kegyhelyen, ahová gyermekként jövünk, hogy találkozzunk égi Édesanyánkkal, és hogy egymásban valódi testvérekre leljünk – kezdte szentbeszédét Ferenc pápa Csíksomlyón.
Szerinte az egyház voltaképpen tábori kórházhoz hasonlít. Ennek mintegy „szentségi” helyei, a kegyhelyek, a hívő nép emlékezetét őrzik. Mint kifejtette, ez a nép a szenvedések közepette sem fárad el keresni az élet vizének a forrását, ahol a remény új erőre kaphat.
A kegyhelyek az ünnep és az ünneplés, a könnyek és az esdeklés helyei. Édesanyánk lábához járulunk, szinte szavak nélkül, hogy így az ő szemével láthassuk magunkat, és hogy tekintetével elvezessen ahhoz, Aki „az Út, az Igazság és az Élet”.
Ferenc pápa szerint azonban nem akárhogyan tesszük ezt: zarándokok vagyunk.
Ez az évi zarándoklat Erdély öröksége, azonban egyúttal tiszteletben tartja a román és magyar vallási szokásokat is. Ezen a zarándoklaton más keresztény felekezetek hívei is részt vesznek, ami a párbeszéd, az egység és a testvériség jele. Ugyanakkor felhívás az életté vált hit és a reménnyé lett élet bizonyosságának a helyreállítására” – hívta fel a figyelmet prédikációjában Ferenc pápa.
{K1}
Szerinte zarándokolni azt jelenti, hogy mint nép térünk haza. Egy nép, amelynek gazdagsága a számtalan arc, kultúra, nyelv és hagyomány; Isten hívő szent népe, amely Máriával együtt zarándokol az Úr irgalmát énekelve.
Ha a galileai Kánában Mária közbenjárt Jézusnál, hogy megtegye első csodáját, akkor minden kegyhelyen ő az, aki virraszt és ő jár közben. Nemcsak Szent Fiánál, hanem mindannyiunknál, hogy ne hagyjuk, hogy azok a hangok és azok a sebek, amelyek az elkülönülést és a megosztottságot táplálják, megfosszanak minket a testvériség érzésétől.
– hívta fel a figyelmet Krisztus földi helytartója.
Arra is kitért, hogy zarándokolni nem más, mint érezni a meghívást és a késztetést, hogy járjunk együtt az úton, kérve az úrtól a kegyelmet, hogy a régi és mostani sérelmeinket és bizalmatlanságainkat változtassa új lehetőségekké a közösség érdekében. Mint kifejtette, ez azt jelenti, hogy elszakadunk a bizonyosságainktól és a kényelmünktől egy új földi életnek a keresésében, amelyet az Úr nekünk akar ajándékozni.
– mondta el a katolikus egyházfő.
Zarándokolni továbbá azt jelenti a pápa szerint, hogy belekerülünk abba a kissé kaotikus tengerárba, amely a testvériség igazi megtapasztalásává válhat. Így egy minden helyzetben szolidáris karavánná válunk a jövő építésének érdekében. Zarándoklatunk során ne azt kutassuk, hogy mi lehetett volna (vagy nem lett), hanem inkább azt, ami ránk vár és nem odázhatjuk el – tette hozzá.
„Zarándokolni annyit jelent, hogy hiszünk az Úrban, aki hozzánk jön és közöttünk van, előmozdítja és ösztönözi a szolidaritást, a testvériséget, a jó vágyát, az igazságot és az igazságosság vágyát. Jelenti a küzdelemre való elköteleződést is, hogy azok,
viszont a ma főszereplői holnap se maradjanak hátra. Ez pedig testvéreim, nem más, mint a jövő szálainak kézműves összefonását teszi szükségessé. Íme, ezért vagyunk itt, hogy közösen mondjuk: Édesanyánk, taníts meg minket egybeszőni a jövőt! – fogalmazott Ferenc pápa.
Szerinte ez a zarándoklat tekintetünket Máriára és az Isten általi kiválasztottság titkára irányítja.
„Mária, ez a Názáretből, Galilea egyik kis településéről, a Római Birodalom és Izrael perifériájáról származó lány »igenjével« képes volt elindítani a gyöngédség forradalmát. Az Isten általi kiválasztottság titka ez, amely tekintetét a gyönge felé fordítja, hogy összezavarja az erőseket, és arra ösztönöz meg bátorít bennünket, hogy mi is hozzá hasonlóan mondjuk ki az igenünket, hogy végigjárjuk a kiengesztelődés ösvényeit” – hívta fel a figyelmet a szentatya.
– buzdította az embereket Csíksomlyón Ferenc pápa.
{A}