Börtönben töltött évek: életből elvesztegetett idő
A csíkszeredai börtönt látogathatták meg az Iskola másként program révén az Oklándi Speciális Iskola nyolcadikos diákjai a székelyudvarhelyi Tegyünk Egymásért Egyesület szervezésében kedden.
A börtönlátogatás programjára a Székelyhont is meghívták, így nyerhettünk betekintést a tanulókkal együtt a fogvatartottak mindennapjaiba.
Az úgynevezett zárt rendszerű börtönnek minősített csíkszeredai létesítménybe egy fémdetektoros kapun át, szigorú ellenőrzés után léphettünk csak be, hátra kellett hagynunk mobiltelefonjainkat. A büntetés-végrehajtási intézeten belüli közlekedésünk során több alkalommal is további fémdetektoros ellenőrzéseken estünk át.
Bodor Marius nevelőtiszt mutatta be az épület különböző részeit, miközben ismertette a fogvatartottak napi programjait és az intézmény működését úgy, hogy az iskolások is megértsék. Elsőként a látogatóknak fenntartott helyiségbe léptünk, ahol
a filmekből is ismerős üvegablakon keresztül kommunikálhatnak a benn lévőkkel hozzátartozóik,
innen nyíltak még olyan termek, ahol a jó magaviseletű elítéltek személyesen is találkozhatnak látogatóikkal, akár egy asztalhoz is ülhetnek velük. A gyermekeknek is feltűnt, és meg is jegyezték, hogy a lekerekített székeket és asztalokat nem lehet megmozdítani, a padlózathoz voltak csavarozva.
A nevelőtiszt elmondta, a fogvatartottaknak joguk van egyebek mellett látogatókat fogadni, telefonálni, csomagot kapni szigorú szabályok szerint, azonban ha rosszul viselkednek, ezekből a jogokból úgymond „levágnak”, például kevesebb csomagot kaphatnak, kevesebbszer telefonálhatnak. Ha jól viselkednek, akár azt is megengedhetik nekik, hogy személyesen találkozzanak a látogatóikkal, ne csak az üvegablakon keresztül.
A következő helyszín az udvar volt, ahol időközönként sétát tehetnek a fogvatartottak, itt pingpongozásra is van lehetőségük két rácsos kerítéssel körbevett helyen.
A nyolcadikosok arra is kíváncsiak voltak, hogy meg lehet-e szökni a börtönből. A nevelőtiszt azt válaszolta, erre nincs módjuk a fogvatartottaknak, mivel
több méter magas kerítés veszi körbe az intézetet, kamerákkal vannak felszerelve, a fegyház falai fél méter szélesek, az ablakokra vastag vasrácsokat szereltek, az őrtoronyból a szökevényeket akár le is lőhetik.
A látogatás során megmutatták még a tantermeket, ahol az elítéltek iskolát – 1-4. vagy 5-8. osztályt – végezhetnek . Kísérőnk elmesélte, előfordult az is, hogy 50 éves fogvatartott a börtönben kezdte el az első osztályt, ott tanult meg írni és olvasni.
Kápolna is van a börtön falain belül, ahol rendszeresen ortodox és római katolikus miséket, illetve alkalmanként protestáns istentiszteleteket is tartanak.
A fogvatartottaknak könyvtár is rendelkezésükre áll, ha szeretnének könyvet kikölcsönözni, továbbá egy sportterem is, ahol edzhetnek, levezethetik fölös energiájukat.
A legsokkolóbb élményt egy börtöncellába való belépés jelentette, amit a becsapódó súlyos vasajtó hangja csak tetézett. Szűkös, de nagy belmagasságú cella volt, a mennyezet közelében rácsos ablakkal. A fal mellett állt két-két emeletes ágy, a hátsó felében pedig a török vécé és kagyló jelentette a fürdőszobát. A speciális iskola tanulói közül néhányan kipróbálták azt is, milyen bilincsben lenni. A börtönfolyosók ridegségét egyedül a sok zöld növény látványa enyhítette.
Az utolsó helyszín, ahova ellátogattunk, a klubterem volt, itt a fogvatartottak különböző képzőművészeti alkotásait is megtekintettük.
– hangsúlyozta a nevelőtiszt.
A tanulóknak többször is elmondta, felnőttként is mondjanak nemet, amikor társaik rosszra akarják csábítani őket, mert a börtönben eltöltött sok év az életből elvesztegetett idő. Tőle tudjuk azt is, hogy sok a visszaeső bűnöző. Mint mesélte, az egyik elítélt, amikor tizenegy év után szabadult, nem tudta, mit kezdjen az életével, a vonatállomásnál leütött egy embert, és ellopta a kabátját, így rövid időn belül újra a börtön falai közt találta magát. A látogatás során elítéltekkel nem találkoztunk.