Nemcsak nyelvében, hanem dalában is él a nemzet
Telt ház előtt játszotta el legnépszerűbb dalait a Historica, a Transylvanium, Kalapács József, a Romer, a Moby Dick és a Rock Fanatic együttes március 16-án a székelyudvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban. Az első alkalommal megtartott Nemzeti Dal Ünnepre Erdély és Magyarország több településéről érkeztek rockzenekedvelők.
A Historica és a Rock Fanatic zenekar közös erdélyi turnéjuk részeként – Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely után – léptek fel a szombati, székelyudvarhelyi rendezvényen. Ézsiás Péter, a Historica frontembere elmondta, 2010 óta már hagyománnyá vált a zenekar életében, hogy március 15. környékén Erdélyben turnéznak.
„Fontosnak tartjuk a nemzeti ünnepet, és mivel a zenekar alapvetően olyan beállítottságú, hogy a magyar történelem eseményeiből építkezik, és ennek jelentős része erdélyi történésű, ezért számunkra természetes dologgá vált, hogy jövünk Erdélybe. Nekem
az a legnagyobb megtiszteltetés, amikor budapesti zenekarként azt hiszik rólunk, hogy erdélyiek vagyunk, mert annyit foglalkozunk erdélyi barátainkkal.
Nagyon empatikusak vagyunk az elcsatolt területeken élő honfitársainkkal, és fontosnak tartjuk azt, hogy bár megváltoztatni nem tudunk dolgokat, de éreztetni akarjuk azt az emberekkel, hogy velük vagyunk. Egyáltalán nem volt kérdés, hogy bekapcsolódjunk-e ebbe a rendezvénybe” – magyarázta Ézsiás.
Mint mondta, egy kicsit másabb az erdélyi közönségnek játszani, mert amikor itt énekel olyan történésekről, amelyek ide kötődnek, az nagyon megérinti őt érzelmileg.
„Itt mégiscsak egy más helyzetben vagyunk mindannyian, és ez ad egy plusz töltetet a koncerteknek, jobban felerősödik benne az ellenállás, a hazaszeretet. Itt talán jobban megélik az emberek az ünnepeket. Mi, rockzenekarként erősen apellálunk az érzelmekre, és magamtól is elvárom, hogy amikor a Nyerges-tetőn éneklek, akkor »törjek ketté«, mint a szálfa, mint a székely hősök, mert akkor tudom hitelesen énekelni azt a dalt. És jól esik látni, hogy az emberek szeme sarkában csillog a könny, mert akkor átment az üzenet. Ezt érezzük, és ettől egyek vagyunk, ami nagyon fontos.”
Ádám Tamás, a Rock Fanatic dobosa hozzáfűzte, lényeges, hogy a rockzenén keresztül tudnak üzenni a közönségüknek. „Fontosak ezek a kapcsolatok, hogy találkozzunk egymással. Többször játszottunk Erdélyben, rengeteg ismerősünk van itt – elsősorban a zenének köszönhetően.”
A két zenekart egy kisebb, magyarországi rajongói csoport is elkísérte a turnéra, így ők a Nemzeti Dal Ünnepen is részt vettek.
{A}
Nemcsak nyelvében, hanem dalában is él a nemzet
– mutatott rá Orosz-Pál Levente, a Transylvanium zenekar vezetője, a rendezvény egyik szervezője.
„Nemzeti ünnepünk alkalmából nagyon sokféle produkciót szoktak szervezni a különböző intézmények, és csodálkozva láttuk Gőbl Gábor barátommal (az esemény főszervezője, a Moby Dick zenekar basszusgitárosa – szerk. megj.), hogy nem gyakran hívtak rockzenészeket ezekre a különböző ünnepségekre. Úgy érzem, hogy a legszebb nemzeti hangvételű és lelkületű dalok rockzenei körökben születtek, és arra gondoltunk, hogy ezeket kicsit összeboronálva meghívunk néhány olyan formációt egy összesített fesztiválra, amelyek valamelyest felelős zenekarként működnek. A felelősen gondolkodás azt jelenti, hogy nemzetben gondolkodnak, és elsősorban a Kárpát-medencei magyarságnak és az itt élőknek komponálják a muzsikájukat. Ez a gondolat már régen érett, és most sikerült megszervezni a Nemzeti Dal Ünnepet. Ennek akkor lesz igazi ereje, hogyha ez hagyománnyá válik. És ha ezt folytatni tudjuk, akkor még nagyon sok olyan, a nemzeti ünnepünkhöz köthető eseményünk lesz, amely összekovácsolja a rockereket.”
Hangsúlyozta, nagy öröm volt számára látni, hogy
rengeteg rockzenekedvelő sereglett össze Erdély minden részéből,
és az külön öröm, hogy ennek a rendezvénynek Székelyudvarhely adott otthont, mint annak idején a Rockmaratonoknak is, így ismét elindulhat itt a fesztiválos rockzenei élet.
„Ács-ács, Kalapács!” – skandálta a tömeg Kalapács József fellépése előtt, aki a Transylvaniummal előadott közös dal után akusztikus koncerttel örvendeztette meg a közönséget. Ennek keretében felcsendültek a jól ismert Pokolgép-dalok is.
„Ezeket jó szívvel csináltuk és énekeltük annak idején, és hál’istennek a közönség is érzi, hogy ezek őszintén szólnak és az akkori énünket jól tükrözik. Az őszinteség működteti ezeket a dalokat a mai napig. Sok helyre hívnak minket, de az ember azt vállalja be, amire egyrészt ráér, másrészt pedig ami egyezik az ő szívével, elképzelésével, világnézetével, hitvallásával, öntudatával, és ezen a mai rendezvényen maximálisan egybevágott minden” – magyarázta Kalapács József.
Hozzátette,
egy koncert minősége soha nem a közönség nagyságától függ,
hanem attól, hogy akik ott vannak, hogy érzik magukat, mennyire érzik át azt, amiről ott szó van, mennyire értik, mennyire jön létre a híd a közönség és a zenekar között. „Nekünk is, mint mindenki másnak, volt már olyan koncertünk, ahol nagyon sok ember előtt nem éreztem azt, hogy létrejött volna a katarzis, és volt, amikor csak páran voltunk és létrejött. Itt nagyon jó volt a hangulat, ez egy jó buli volt” – összegzett a fellépés után.
A Nemzeti Dal Ünnepen Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere is köszöntötte az összesereglett rockereket, és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is felszólalt: „Kedves fiatal barátaim! Tudjátok, hogy ha én megszólalok, akkor az első mondat a székely hazáról, a székely szabadságról, és Székelyföld autonómiájáról fog szólni. Amikor ezt kimondjuk, akkor lényegében a ti jövőtökről van szó. Értetek akarjuk Székelyföld autonómiáját, nektek akarunk helyzetet teremteni, de nagyon szeretnénk azt, hogy ezeknek a jövőtervező mondatoknak ne csak a tárgyai legyetek ti, hanem az alanyai is. Legyetek aktív részesei az autonómiaküzdelemnek, mert a ti jövőtökről van szó!”
Ezt követően Vári-Kovács Péter színművész elszavalta a Nemzeti dalt. „A közönség szemén azt láttam, hogy egyek vagyunk. Ezt nem is lehet szavakkal körülírni, ezt vagy érzi az ember, vagy nem. Ez a vers konkrétan a megalkuvás nélküli küzdelemre íródott. Jelenleg ennek a versnek itt van a helye. Itt és mindenhol ahol magyar él. Nagyon örülök, hogy el tudtam ide jutni a barátaimmal, megtiszteltetés volt számomra. Jó lelkesíteni az amúgy is lelkes magyar lelkeket itt Székelyföldön” – számolt be lelkesen a fellépés után.
Eközben már a Romer tagjai csaptak a húrok közé a színpadon, hogy a legismertebb dalaikat eljátsszák. A koncert után Sziva Balázs, a zenekar frontembere elmondta, a Nemzeti Dal Ünnep rendezvénysorozatot tavaly indították el Budapesten a P. Mobillal közösen.
„A legnagyobb klubhelyiségben szerveztük meg, nagyon sokan eljöttek. Gőbl Gáborral ötleteltünk, hogy jó lenne a jelenlegi határon túli magyarlakta területeken egy nemzeti identitást erősítő rendezvényt összehozni, a nemzeti ünnep környékére időzítve. Így idén már megszerveztük Budapesten 15-én, ma pedig Székelyudvarhelyen a székelyföldi változatát a rendezvénynek. Mi 2004 óta sokat játszottunk Székelyföldön, minden évben jöttünk. Nagyon jó hangulatú koncertek szoktak lenni, ma este is sokan eljöttek és nagyon lelkesek voltak. A rendezvény ebből a szempontból teljes mértékben elérte a célját, ténylegesen tudja az identitást erősíteni.”
Az est egyik fénypontja a Moby Dick zenekar fellépése volt, sokan vártak erre a koncertre, több rajongó is Moby Dick-es feliratú pólót öltött magára.
Nem csoda, hogy sokan ismerik a zenekar dalait Erdélyben, hisz az első magyarországi formációk közé tartozott, amely átlépte a határt és turnészerűen koncertezett itt. A mostani bulin kissé nehéz helyzetben voltak, mert az utóbbi időben dobosprobléma sújtja a zenekart – magyarázta Schmiedl Tamás, a Moby Dick alapítója és frontembere.
„A legváratlanabb helyzetben itt hagyott minket Budai Béla, őt Király Zolival pótoltuk, de neki is vannak egyéb elkötelezettségei, lekötött koncertjei a Vágtázó Halottkémekkel. Sajnos a mai, székelyudvarhelyi koncertre nem tudott eljönni, egy helyettesítő dobost, Tarcsai Ádámot hívtuk el, és ez most hirtelen feladat elé állította őt is és a zenekart is. Ennek ellenére, úgy érzem, remekül oldottuk meg a koncertet. Március 15-e az egyik legfontosabb, legfelemelőbb érzésű ünnep a magyarság számára, és ezt mi is fontosnak tartjuk. Most volt egy olyan lehetőség, hogy az ünnephez kapcsolódóan csináljunk itt egy fesztivált, nem véletlenül Nemzeti Dal Ünnep lett a neve. Ennek volt egy kis NKA-támogatása, ami megkönnyítette a szervezési körülményeket, bátrabban lehetett reklámba fektetni, felszerelésbe, fénycuccba. Örülünk, hogy eljöhettünk Székelyudvarhelyre, hogy ennyi zenekar ide tudott jönni erre a jeles alkalomra, március 15-e mindenkinek nagyon fontos életérzést jelent, egy nemzetté való tartozást, és ez a nap arról szólt, hogy hová tartozunk, hogy magyarnak érezzük magunkat. A közönség megőrült, ünnepelte a többi zenekart és minket is. Ez egy olyan csoda, hogy hazamegyünk és boldogok vagyunk, erőt, energiát ad a folytatáshoz, hogy érdemes csinálni.”
