Püspöki áldás a csekefalvi unitáriusok restaurált orgonájára
A hiterősítő imahét minden estéjén olyan népes gyülekezet vett részt a zenés áhítatokon, mint a konfirmáción. Szombaton első ízben látogatta meg a kis gyülekezetet Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, és a hálaadó istentiszteleten áldást kért a felújított orgonára.
A Csekefalvi Unitárius Egyházközség soha nem tudott önálló kántort tartani. Orgonáját 1893-ban a székelykeresztúri gimnázium igazgatósága ajándékozta a templomnak. Az elmúlt 125 év alatt többször kellett javítani a már érkezésekor is gyenge állapotú hangszert, aztán több alkalommal is restaurálásra szorult az orgona – erején felüli áldozatokat hozott érte a napjainkban kétszáz fő alatti közösség.
Legutóbb 2018-ban Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonaépítő és munkatársai közreműködésével, pályázati forrásból sikerült feljavíttatniuk az orgona öt regiszteréből hármat – hangzott el a Lőrinczi János Alpár másodéves teológiai hallgató által bemutatott orgonatörténetben. A fiatfalvi énekvezér pedig megígérte, hogy amikor lehetősége adódik rá, istentiszteleteken is játszik majd a hangszeren.
{A}
A dallamok kinyitják a lelket
Bálint Benczédi Ferenc püspök a templomi hangszer megszólalásának örömnapján emlékeztetett: az elmúlt időszakban alkalom teremtődött arra is, hogy megszólaljanak az elhallgatott orgonák. A 100. zsoltárt idézve: Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld, a jókedvről és örömről, mint belső erőforrásokról beszélt. Kiemelten szólt arról a boldog világról, amikor összeölelkezve tudtak énekelni az atyafiak. Az énekről lemondva megfosztjuk magunkat a legcsodálatosabb, Istentől kapott ajándékunktól, a dallamoktól, ami a beszéd mellett emberré tesz, s ezzel egyidőben elveszítjük a harmóniát is.
Az éneklésnek úgy kell végigkísérnie az ember életét, mint a szívverésnek – az anyaméhtől a bölcsőn át a végtisztességtételig. A éneklés kinyitja a lelket és elsimítja a gondokat. Fontos tehát, hogy megkeressük az édesapánktól-anyáktól hallott dallamokat, az istendicséret zsoltárait. Nem csak az anyanyelvet, hanem népünk dallamkincsét is tovább kell adnunk az utánunk következőknek – ezekben rejlik a tiszta forrásból felbuzogó erő, és a visszhangzik bennük a Teremtő nekünk szánt derűje. Isten áldását kérte a restaurált orgonára, az Ő dicsőségére végzett szolgálatra és a közösség megerősödésére.
Hálaadás
A gyülekezet lelkésznője a hozzájuk első ízben látogató püspököt köszöntő szavai között azt is kifejezte, hogy a 21 év lelkészi szolgálata után talán még jobban szereti a csekefalviakat, mint az elején. Elfogadják egymást, tudnak együtt ünnepelni és a nehézségekben a közös célokért egy emberként összezárni. Az együttlétek, az együttes imádság és élmények mellett a megpróbáló időkben Isten ad nekik hitet és kitartást is.
Az orgonaszentelési istentiszteleten az egyházközség gyermekei ünnepi műsort mutattak be Buzogány Levente vezetésével. Különleges pillanat volt, hogy amikor a gyermekhangon szólalt meg a „békesség a jóakaratú embereknek” galamb szállt az egyik templomablakba. Akkor röppent el, amikor felhangzott a dalsor: „Szállj, dalom szállj, gyönge kismadár (…) bátorítsd a csüggedőt, vigasztald a szenvedőt: Krisztus soha el nem hagyja őt.”
{P11}
A megáldott orgonán László Attila gagyi énekvezér játszott. A gondnokok hálamondatait a himnuszok eléneklésével zárták, végül az ünneplők közebéden vettek részt a kultúrotthonban.