Könnyen csalás áldozatai lehetnek azok a külföldön dolgozni óhajtó személyek, akik előre fizetnek a munkaközvetítésért, holott erre nem kérhetnek pénzt a munkaközvetítő cégek. Többen is megjárták, hogy külföldön munka és pénz nélkül maradtak, vagy nem azt kapták, amire vállalkoztak.
Az úton maradt egy busznyi, dolgozni kiutazott társaság Hollandiában, miután a külföldi munkát közvetítő cég az előre megbeszéltekkel ellentétben sem szállást, sem munkát nem biztosított számukra. Ugyanakkor fejenként közel 90 eurós közvetítői díjat is elkértek tőlük, amellett, hogy az utazási költségeket is nekik kellett állniuk – osztotta meg történetét egy károsult a Facebook-közösségi oldalon. Mint írta, egy S. Krisztina, illetve újabban B. Krisztina álnéven tevékenykedő személy
németországi munkaajánlatokkal kecsegtet, azonban nem minden alakul a megbeszéltek szerint.
„Az indulás napján a munkás kifizeti a buszsofőrnek az utazási költségeket, plusz 90 eurót ügyintézésre. Ezzel azonban véget is ért a kapcsolat a közvetítővel. Legutóbb hat ember dőlt be neki, akik – hátrahagyva családjaikat – elindultak Németországba egy jobb munkalehetőség reményében. Útközben arról tájékoztatták őket, hogy a németországi cégnél már beteltek a munkahelyek, ezért Hollandiába kell utazniuk, ahonnan majd egy másik busz viszi őket tovább.
Hat ember, több ezer kilométerre az otthonuktól, a családjuktól, egy számukra ismeretlen országban. Ezzel a bejegyzéssel szeretném felhívni a figyelmet, hogy legyenek óvatosak az ilyen munkaközvetítőkkel” – állt a beszámolóban. Ez a bejegyzés nagy port kavart a közösségi oldalon, hozzászólásaikban többen is bevallották, hasonlóan pórul jártak. Nevüket ugyan nem vállalták, de elmesélték a Székelyhonnak, hogy kifizették a szóban forgó szászrégeni munkaközvetítőnek az 500 lejes közvetítői díjat, de végül Németországban nem várta őket senki, munkát sem kaptak, és a befizetett pénzüket sem kapták vissza.
Nemrég nagy reményekkel indult útnak két udvarhelyszéki pár saját autóval, szintén ennek a szászrégeni közvetítő cégnek a közbenjárásával, hogy egy húscsomagoló üzemben végezzenek szalagmunkát Németországban. Közülük egy fiatal nő mesélte el, hogy induláskor egy ákosfalvi benzinkútnál találkoztak a közvetítőkkel, és fejenként 120 eurót fizettek ki nekik a közvetítésért, aláírtak egy négyoldalas szerződést, amelyet nem olvastak el tüzetesen. „Komoly cégnek tűntek,
– jegyezte meg a károsult. Induláskor kaptak egy telefonszámot, hogy azon keresztül vegyék fel a kapcsolatot a németországi illetékessel, azonban azt hiába hívták, nem tudták elérni, és az itthoni cégnek is sokáig telefonáltak, amíg válaszoltak nekik. Akkor vált még gyanúsabbá a helyzet, amikor jelezték a munkaközvetítők, hogy a szállásuk, ahová menniük kellett volna, foglalt.
„Arra kértek minket, hogy saját magunk oldjuk meg a szállásunkat még két napig, amíg munkába nem állhatunk, azonban erre nekünk nem volt anyagi fedezetünk, de szerencsénkre két órányi út után egy ismerősnél meghúzódhattunk.
{A}
A második csalódás akkor ért, amikor a munkahelyünkre értünk, ami szintén nem az volt, amiről korábban beszéltünk. A szálláshely gyatra volt, a munka pedig egyáltalán nem az volt, amire számítottunk, és amit eredetileg vállaltunk. Egy nagyon hideg raktárban kellett húscsomagokat pakolni, a beszállítóknak különböző kódok szerint válogatni. Egy nap után otthagytuk az üzemet, és hazajöttünk” – foglalta össze külföldi útjukat a nő.
Két csíkszeredai férfi egy álláshirdetésre válaszolva megkereste a szászrégeni munkaközvetítő céget, amely azonban csak akkor szolgáltatta ki nekik a külföldi munkahelyi információkat, amikor kifizették előre a fejenkénti 500 lejes közvetítői díjat. Amint ezután megkapták a németországi gyár címét, ahol dolgozniuk kellett volna, az interneten
leellenőrizték, és egy ismerős révén azt is kiderítették, hogy bár a gyári munka valós lett volna, sokkal kevesebbet fizettek volna érte, mint amennyit a közvetítő cég ígért,
és a feladat sem pontosan az lett volna, mint amit el akartak vállalni. Így el sem indultak, viszont a közvetítői díjat már nem kapták vissza. Ezért feljelentést tettek a cég ellen a Maros Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőségnél, az intézmény pedig az ügyet továbbította a Maros Megyei Rendőr-főkapitánysághoz.
„A múlt héten voltunk kihallgatáson a csíkszeredai rendőrségen, elmondtunk mindent, azonban nem vállaltuk, hogy részt vegyünk egy esetleges perben, mert nem éri meg nekünk azért az 500 lejért folyton a Maros Megyei Törvényszékre utazni” – osztották meg. Hozzátették, azt szeretnék, hogy mások ne járjanak hasonló módon, ezért is mesélték el, hogy mi történt velük.
A külföldi munkaajánlatokat hirdető munkaközvetítőt a hirdetéseiben megadott telefonszámon megpróbáltuk elérni. Arra lettünk volna kíváncsiak, hogy miért kérnek közvetítői díjat, és egyáltalán hogyan bonyolítják le a munkaközvetítést, és mi a válaszuk a közösségi oldalon terjedő sok panaszra, azonban telefonhívásainkra nem válaszoltak, és vissza sem hívtak bennünket.
A Maros Megyei Rendőr-főkapitányság részéről megkeresésünkre mindössze annyit mondtak, hogy hozzájuk benyújtott panasz esetén egy kijelölt ügyésszel közösen végzik el a nyomozást az adott ügyben, és állítják össze a bűnügyi feljelentést. Arról azonban nincs pontos kimutatásuk, hogy hány külföldi munkával kapcsolatos csalásról érkezett a rendőrségre feljelentés.
Gheorghe Filip, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője szerint a legfontosabb a megelőzés, ezért fontos, hogy a munkavállalók ne adjanak előre pénzt a munkaközvetítőknek, mert fennáll az a veszély, hogy noha a pénzt különböző dokumentumokra, biztosításra, utazási költségre, egyéb ügyintézésre kérik, végül nem kapnak semmit cserébe az előre kiadott pénzükért. A csalás egyébként bűncselekmény, és az elkövetőket akár börtönbüntetéssel is sújthatják.
A külföldön munkát vállaló román állampolgárok védelmét a 2000-ből származó 156-os számú törvény biztosítja, amelyet 2017-ben módosítottak a 232-es számú törvénnyel. A jogszabály többek között előírja a külföldi munkaközvetítéssel foglalkozó cégeknek, hogy regisztráljanak a székhelyükhöz tartozó területi munkaügyi felügyelőséghez (románul: Inspectoratul Teritorial de Muncă). Így azok honlapján könnyedén leellenőrizhető, hogy az adott munkaközvetítő cég szerepel-e a listájukon vagy sem. Ugyanakkor fontos azt is tudni, hogy
a munkaközvetítőnek nincs jogalapja arra, hogy a közvetítésért bármilyen díjat vagy illetéket felszámoljon, a munkaközvetítés ingyenes kell legyen a munkavállaló számára.
Fontos megjegyezni azt is, hogy a munkavállaló és a munkaközvetítő közötti szerződésnek tartalmaznia kell az országot, ahol dolgozni fog a munkavállaló, a külföldi munkaadó nevét, címét, telefonszámát, továbbá bele kell foglalni a munkaköri leírást, a munkakörülményeket, a munkaidőt, valamint a szerződés érvényességi idejét, a fizetés mértékét, az utazási feltételeket, a szállás milyenségét, illetve az esetleges szerződésbontás feltételeit is.
Szintén említést érdemel az az előírás, hogy a külföldi munkaadó és a román állampolgárságú munkavállaló közötti munkaszerződést román nyelven is kötelesek biztosítani, még mielőtt külföldre utazna a munkavállaló. A munkaügyi felügyelőségek honlapján található tájékoztatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a munkavállalók óvatosan kezeljék az internetes felületeken közzétett külföldi munkaajánlatokat, győződjenek meg arról indulás előtt, hogy a külföldi munkaadó valóban létezik, ellenőrizzék le a címét.
Szintén fontos az is, hogy a munkaközvetítői szerződést figyelmesen olvassák el, mielőtt aláírnák, továbbá ne fizessenek ki semmilyen összeget önéletrajz megírásra, dokumentumok fordításra, tanácsadásra és egyéb ügyintézésre.