Amerikai és ujgur-kínai alkotások a Berlini Filmfesztiválon
A barátságról és egy korai felnövésről láthattunk filmeket a 69. Berlinale újabb játéknapján.
Driveways (2019)
2019-es amerikai film Andrew Ahn rendezésében. A főszerepekben: Hong Chau, Lucas Jaye, Brian Dennehy, Christine Ebersole és Jerry Adler.
Mintha nem lenne elég nehéz egy kilenc éves kisfiúnak teljesen új és idegen környezetben megtalálnia a helyét, kezdetben még édesanyja sem nézi jó szemmel, amikor fia a háborús veterán szomszéddal megismerkedik. A kibontakozó barátság azonban fényt hoz életükbe és segít gyökereket növeszteni.
Az „egy tálból cseresznyézés” pedig olyan kincsnek bizonyul, mely elkíséri Codyt az útkereszteződésen túlra is, ahová a film végén a szereplőkkel együtt elérkezünk.
„Úgy tekints a halálra, mint aki lefekvéskor csodás álmokra várva, betakarózik.”
Amikor a filmben Cody a 9. születésnapját ünnepelve kifújta a gyertyákat, a teremben jelen levő több száz gyerek hangosan tapsolva gratulált neki. A mozi ünnepe, az élet ünnepe.
A vetítést követően a rendezőtől megtudtuk, hogy a forgatókönyvíró személyes tapasztalataira épül a cselekmény. A film azon üzenete fogta meg őt leginkább, miszerint éljünk úgy és igyekezzünk olyan döntéseket meghozni, hogy azokat később ne bánjuk meg. Del mondja el a filmben:
Di yi ci de li bie (A First Farewell – Első búcsúzás)
Ujgur és kínai nyelven beszélő 2018-as film, az elsőfilmes Wang Lina (*1987) rendezésében. A filmet már a tokiói filmfesztiválon is díjazták.
A hagyományos ujgur környezetben elő családnak, az amúgy is nehéz életkörülmények mellett azzal is meg kell küzdenie, hogy a családanya súlyosan megbetegszik. Emiatt
a legkisebb gyerekre is olyan teher hárul, mellyel csak úgy tud megbirkózni, ha túlnő az életkorára jellemző felelősségvállaláson.
Ennek ellenére mindvégig megőrzi lelki világában a feltétel nélküli szeretetet és a gyermeki ragaszkodást. Isanak a család, a barátság és az egyéni célok fókuszpontjában kell megtalálnia helyét a világban, miközben a körülötte élő személyek közül többen is, csak a távoli városokban látnak megvalósíthatónak egy boldogabb jövőt.
Arra a jelentre utalva, amikor Isa az eltűnt édesanyját kereste, a vetítést követően megkérdezte az egyik gyerek a rendezőt: „Miért szólította hangosan édesanyját, és kiáltotta mama, mama, hiszen tudta, hogy betegsége következtében édesanyja elvesztette a hallását?”
