Újabb különleges filmek a Berlinalén

Bács Béla János 2019. február 13., 16:57

Európai koprodukciót és olasz filmet néztünk a 2019-es Berlinale újabb játéknapján. Ezúttal Németország fővárosáról is mutatunk aktuális fotókat.

Képkocka a Kiz Kardesler című filmből Fotó: Liman Film

Kiz Kardesler (2019-es török, német, holland, görög koprodukció Emin Alper rendezésében)

A lélegzetelállító szépségű anatóliai tájba helyezett történet egy csonka család életébe nyújt betekintést, egy olyan világban, ahol némely szereplőnek minden pórusában sajog a jövőtlenség fájdalma. Akár megtalálták helyük a hagyományos társadalomban, akár az elvágyódás képezi életreményük magját,

a falu lakóinak életében jelentős szerepet játszanak a hagyományos vallásosság, valamint a földi életükre hatással lévő szellemvilág alakjai.

„Meséljek még nektek a három hálátlan lány történetéről?”

A film finom szálként rejti szövetében Csehov Három növérének és A száz év magánynak is egyes elemeit.

Az film végén mondom a barátomnak: képzeld Isabell Binoche kikérte a véleményem a Kiz Kardeslerrel kapcsolatosan és én medvére javasoltam. Tényleg? – kérdezte. Nem – válaszoltam – de képzeld el!

Federico Bondi, a Dafne rendezője nézői kérdésekre válaszol Fotó: Bács Béla János

Dafne (2019-es olasz film Federico Bondi rendezésében)

Dafne Down szindrómás, energikus és életerős fiatal nő, akinek nemcsak hétköznapi életvitele, de a gyásza is a szokásostól eltérőnek bizonyul. Édesapjával járja be a gyász útját, miközben nemcsak a távoli városban levő temetőhöz jutnak közelebb, hanem egymáshoz is. Dafne örök értékűnek bizonyuló kincset visz magával az útra, és útközben szerzett tapasztalatai megerősítik őt abban a hitében, hogy

az igazi orvosság az élet fájdalmaira, ha két elfogadó kar átölel minket.

Amikor édesapja átveszi tőle az ajándékot, mellyel Dafne meglepi őt az út végén, ismételten rájön arra, hogy két ember között lehetséges a teljes elfogadás akkor is, ha teljesen másképp látják a világot.

Rendezői válaszokból tudtuk meg, hogy a cím nem utalás a mitológiai Dafnera és, hogy a rendező kevésbé a Down-szindrómát, sokkal inkább az emberi kapcsolatokat akarta bemutatni.

{A}

A főszerepet játszó Carolina Raspanti úgy játszotta le a külön jeleneteket, hogy

nem látta át a köztük lévő összefüggéseket, lényegében saját magát alakította a forgatókönyvben szereplő leírásból kiindulva.

Mivel nem kedveli, ha változnak körülötte a dolgok, a filmben is az a munkahelye, mint a valós életében, egy szupermarketben dolgozik. A rendező arról is beszámolt, hogy Carolina az öt hetes forgatás alatt sosem fáradt el és a stáb tagjaival, valamint a színészekkel a film elkészülte után is tartja a kapcsolatot.

Plakát-motívum a belépőn Fotó: Bács Béla János

Az International filmszínház. A berlini fal lebontása után az egykori Kelet-Berlin területén működő mozik egy része is bekapcsolódott a Berlinale hálózatába Fotó: Bács Béla János

Szocreál emlékek a német fővárosban Fotó: Bács Béla János

A Brandenburgi kapu. Reformokat követelnek az oktatás, a nevelés és a tudományos élet szférájában dolgozókat magába foglaló szakszervezet felhívására Fotó: Bács Béla János