Manapság a kóbor kutyák jelentik a legnagyobb veszélyt a farkasokra
Egy látványos természetfilm is készült abban a projektben, amelyet a Keleti-Kárpátokban élő farkaspopuláció védelme érdekében bonyolítottak le. A kutatómunka során fény derült arra, hogy a szabad prédából fokozottan védetté vált nagyragadozóra ma már a kóbor kutyák jelentik az egyik legnagyobb veszélyt.&
Majdnem egymillió euró volt a költségvetése a hat megyére – Hargita, Kovászna, Maros, Vrancea, Neamț, Bákó – kiterjedő kutatómunkának, amelyet a Life+ program keretében 75 százalékban az Európai Unió, 25 százalékban pedig a környezetvédelmi minisztérium finanszírozott.
A WolfLife projekt az első hivatalos, átfogó, teljes körű tanulmány a Keleti-Kárpátokban élő farkasok állományának felmérésére, illetve megőrzésére vonatkozóan.
A kutatást nagyrészt az említett megyék környezetvédelmi ügynökségei bonyolították le, a kárfelméréstől az összesen 18 Natura2000-es természetvédelmi területen folytatott terepmegfigyeléseken át a tájékoztató kampányokig számos tevékenységet végezve a farkaspopuláció megőrzése érdekében. A négyéves projekt a végéhez ért, e hónap végén a jelentéstétel után hivatalosan is befejeződik, de egy ötéves időszakra kiterjedő utánkövetési periódusban az állománymegőrzési munkálatok tovább folytatódnak.
Az akcióterv eredményeiről beszámoló egyik tanulmány szerint a farkas ugyan soha nem tűnt el a mai Románia területéről, de a hetvenes évek elején számuk drasztikusan lecsökkent, az állomány mérete elérte a történelmi minimumot. A farkasok száma körülbelül 1600 egyedre esett vissza, mivel a rendszerváltás előtt a vadállatot kifejezetten káros ragadozónak tartották, így gyakorlatilag szabad prédává vált, irtását anyagilag is egyre bőkezűbben jutalmazták az ötvenes évektől.
A változást a kilencvenes évek hozták el: Románia 1993-ban csatlakozott az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyek védelméről szóló berni egyezményhez, majd 1994-ben a veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmére vonatkozó washingtoni egyezményhez, 1996-ban pedig törvény által nyilvánították szigorúan védett fajjá a farkast, alaposan korlátozva annak vadászatát. Ezeket a rendelkezéseket azonban nem követték olyan intézkedések, amelyek az állomány folyamatos megfigyelését, a farkasok számának pontos mérését vagy az új szabályozás ökológiai következményeinek nyomon követését célozták volna.
A WolfLife-projekt szakértői a tanulmányban arra is kitérnek, hogy 1990-ben a romániai farkasállomány nagyságát 2500 egyedre becsülték. Az Európai Bizottság 2013-ban kiadott jelentésében már 3560–3970 egyed szerepel, a román környezetvédelmi minisztérium nagytestű ragadozókra vonatkozó 2016-os éves beszámolójában azonban csak 2840-re becsüli a farkasok számát. Az állomány számának mérése egyébként mindig is rendkívül hiányos és pontatlan volt.
Az ’50-es években még a 8000 példányt is elérte a farkasállomány mérete, ám a '70-es évek végére a populáció nagy részét kiirtották. A mai becslések szerint mintegy 3000 farkas él az országban, a populáció nagyjából stabil
– mondta el lapunknak nyilatkozva Domokos László József. A Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség vezetője azt is közölte, hogy a megyében mintegy 400-450 farkas él az éves vadszámbecslés szerint, a projektben készült felmérés viszont azt mutatja, hogy csak 300-350 egyedet számlál az állomány. A nagyragadozó élőhelye nagy változásokon ment át az elmúlt évtizedekben: lecsökkent a háborítatlan élőhelyek aránya és a terület-visszaszolgáltatások következtében jelentősen feldarabolódtak a korábban egybefüggő erdős területek is – említett meg egy fontos tényezőt az ügynökség igazgatója.
A projekt részeként készült egy látványos, 40 perces természetfilm is a farkasokról, amely múlt év szeptemberében a National Geographic hazai számának a mellékletébe is bekerült. Ebben elhangzik, hogy a négyéves kutatómunka eredménye alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a farkasra vonatkozó hivatalos adatok erősen túlbecsülik az állomány nagyságát.
A négyéves munka első részében több száz állattartó gazdaságban végeztek kárfelmérést a kutatás résztvevői, majd a kármegelőzési ismeretekről többezres példányszámú kiadványt készítettek az állattartók számára, hiszen – amint az a filmben is elhangzik – a farkassal való békés együttélés egyik legfontosabb feltétele az, hogy sikerüljön elviselhető szinten tartani a nagyragadozó által az állatállományban okozott károkat. A kutatás meglepő tényekre is fényt derített, megállapították például, hogy a farkaspopulációra az egyik legnagyobb veszélyt a kóbor kutyák jelentik. Egyrészt azért, mert a gazdátlanul csatangoló kutyák pusztítják a farkasok kisebb prédaállatait. Még meglepőbb viszont az a kutatási eredmény, amely szerint a farkasok táplálékát mintegy 12 százalékban a kóbor kutyák teszik ki, így pedig a gazdátlan ebek által hordozott betegségek – élősködők, baktériumok, vírusok – megfertőzhetik a farkasokat.
A projektben közvélemény-kutatás is készült, amely a vidéki környezetben élők farkasokkal kapcsolatos vélekedését kutatta. Ebből kiderül, hogy a legtöbb megkérdezettnek az első szó, ami a farkasról eszébe jut, az a félelem, fény derül viszont arra is, hogy az öt vizsgált megye – Hargita, Maros, Bákó, Vrancea és Neamț – közül a Hargita megyében élőknek a leginkább természetközeli a viszonyulása a farkasokhoz és a megkérdezettek közül itt értettek egyet a legtöbben (67,4%) azzal a kijelentéssel, hogy a ragadozók, mint amilyen a farkas is, hozzájárulnak az egyensúly fennmaradásához a természetben. A farkasok által okozott károkkal kapcsolatban fontos megállapításra jutott a kutatás: kiderült, a károk mértéke nem a farkasok számával áll egyenes összefüggésben, sokkal inkább a természetes prédaállatok számával, valamint az állattartási gyakorlatokkal, szokásokkal.