Generációváltás a munkaerőpiacon: leáldozóban a „vasfegyelem kora”

Az Y és Z generáció már nem igazán tud, illetve akar beilleszkedni a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” modellbe, ugyanis nekik teljesen más elképzelésük van a munkavégzésről, mint elődeiknek.

Gergely Orsolya szociológus a témában végzett kutatások kapcsán leszögezte,

a fiatal generáció munkához való viszonya az utóbbi évtizedben gyökeresen megváltozott.

Ennek egyszerű oka, hogy maga a munkaerőpiac is átalakult. „Az informatikai kommunikációs eszközök nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy gyakorlatilag fizikai távolságok, országhatárok ne jelentsenek akadályt abban, hogy ki, mikor, honnan és hogyan dolgozzon. Ennélfogva a fiatal nemzedéknek  jelentősen rugalmasabb és másfajta elképzelése van a munkáról és a munkavégzésről, mint elődeinek” – magyarázta a szakember.

Jelenleg egy generációváltásnak lehetünk tanúi a munkaerőpiacon – mondta a szociológus, hozzátéve, hogy az utóbbi évtizedben állást vállalók jelentős része már az 1989-es rendszerváltást követően született, járt iskolába, tehát nagyon más világban szocializálódott. Így a munka és munkahely tekintetében is nagyon eltérő elvárásai, elképzelései vannak. A munkaadók, illetve a vezető beosztásban dolgozók jó része pedig egy másik generációhoz tartozik az életkort, a szocializációt és a munkavégzéssel kapcsolatos elképzeléseket tekintve, de ugyanígy vannak a munkaidővel vagy a főnök–beosztott viszonnyal, és így tovább. „Szüleinknek a munkahely volt az egyik legfontosabb érték, illetve az adott munkahelyhez (vállalathoz, intézményhez stb.) való lojalitás.

Napjainkban viszont a húszasok és harmincasok generációja már lazábban vált munkahelyet, akár szakterületet is.

Például ha valaki csak utazgat a világban, bloggerként vagy szabadúszóként keresi a pénzt, a mi nemzedékünk már ezt is vagánynak találja, nem ítéli el amiatt, hogy neki nincs »normális« munkája” – fejtette ki.

A szociológus aláhúzta, napjainkban egyre több olyan szakma van, főleg a kreatív szakterületek, ahol van lehetőség arra, hogy egy-egy megbízás alapján dolgozzon valaki. Ez azt jelenti, hogy ne a napi munkaidejét tegyék patikamérlegre, hanem hogy a megbeszélt munka időre és minőségében elkészült-e.

Épp ezért leáldozóban van a „vasfegyelem kora” a munkahelyeken, inkább a rugalmasságon van a hangsúly.

Ugyanakkor a jelenlegi nemzedék már magabiztosabb, bátrabban lép fel a kihívásokkal szemben, nyitottabb és mobilisabb is. Emellett ezek a fiatalok kevésbé kompromisszumkészek, így hajlandók több munkahelyet is kipróbálni, hogy rátaláljanak a nekik tetszőre. Nem érzik jól magukat olyan munkahelyen, ahol sajátos igényeikre nem figyelnek, például a pozitív visszajelezésekre, hogy munkájukkal értéket teremtenek.

Gergely Orsolya megemlítette továbbá, hogy manapság már Székelyföldön is egyre elfogadottabbá válik az otthoni munkavégzés. „Az otthoni munka egy újfajta munkavégzési mód, amely fakadhat a munka jellegéből (informatikus, tervező, író), illetve adódhat az élethelyzetből is. Például sok esetben az édesanyák választják ezt a lehetőséget, mert másképp nem tudják megoldani a gyermekfelügyeletet. Noha a távmunkának még alacsony lehet a presztízse, nagyon sok esetben ezt is lehet komolyan, elhivatottan végezni” – mutatott rá.