Emlékezet szerint legalább 25 éve nem adták elő Ditróban, de vasárnap, vízekerszt napján ismét bemutatták a valamikori „alszegi betlehemest”. Mint hajdanán, ezúttal is a nagytemplom volt a helyszíne a misztériumjátéknak.
Egy fénykép láttán indult az egész – meséli a gyergyóditrói születésű, ma Gyergyószentmiklóson élő Vencser Sándor. A kép, amire utal, a Tarisznyás Márton Múzeum 2018-as falinaptárában látható, és régi ditrói betlehemezőket ábrázol. „Magamra ismertem. A fénykép 1964-ben készült. Akkor 12 éves voltam, és Mária szerepét játszottam.
{A}
– mondja Vencser Sándor. Mint meséli, megelevenedett emlékei cselekvésre sarkallták,
mozgósítására a gyergyószentmiklósi Munkás Szent József plébánia híveinek köréből összeállt az a 11 tagú csapat, amelyik vállalta, hogy betanulja a misztériumjátékot.
Mindössze három hét állt rendelkezésükre, hogy karácsony másodnapján, illetve Szent Család vasárnapján előadhassák a 25 percnyi betlehemest három szentmiklósi templomban.
„1972-ig voltak szerepeim az alszegi betlehemezésben. Gyermekként angyal, később Mária, majd a király szerepét játszottam.
– meséli Vencser Sándor.
Nem kellett tehát az eredeti szövegért, énekekért kutatni, az emlékezetből került papírra, így tanulták be az új szereplők. A próbafolyamat alatt a régi kellékek közül is előkerült jó pár. Ditrói családok őrizték a királyi korona vázát, egy huszárkardot, illetve a fából készített Betlehemet, ami az emlékek és következtetések szerint több mint 100 éves.
Hogy a frissen betanult játék hűen idézze a valamikori ditróit, a kellék és a jelmezek minden darabját igyekeztek a régiek szerint összeállítani.
Vencser Sándor, mint az utolsó ditrói betlemezésén, ezúttal is a király szerepét játszotta. Rajta kívül egy személy van még életben a valamikori alszegi betlehemezők közül – a ma is Ditróban élő Szőcs Mélik Géza szívesen tett eleget a felkérésnek, hogy részt vegyen a felújított betlehemesben. Ő, mint sok évvel ezelőtt, most is a király jobbján álló huszár szerepét játszotta.
– mondta a Székelyhonnak Vencser Sándor. Számára nem kérdés, hogy az újraélesztett karácsonyi hagyomány tovább fog-e élni. „A dédapám, nagyapám, az apám és én is benne voltam a betlemesben, és ez így volt más családoknál is. Amikor az idősebbek már nem tudták folytatni, helyükbe mindig kerültek fiatalabbak. Abban bízom, hogy ez ezúttal sem lesz másként” – mondta.